9.-10.-11. Fejezet

 

Indigo

 

 

– Ő az! – mondta gyakorlatilag sikoltva Angel. Megállította a felvételt. A férfiak felé fordult, akik mind őt bámulták. – Biztos vagyok benne, hogy ez Mr. Puccos hangja!

Cooper odagurította a székét, hogy mellé kerüljön. Levette a nő fülhallgatóját, és néhány beállítást végzett a vezérlőpanelen, hogy hangosan is lejátssza a felvételt. Visszatekert öt másodpercet, majd megnyomta a lejátszás gombot.

– Találjátok meg! – hangzott a rövid, határozott és tiszta hang. – Nem érdekel, mi áron, mennyibe kerül! Fizessetek, akinek kell! Találjátok meg azt a kis ribancot! – A szinte számítógépes hang tökéletesen artikulált szavakkal tört a csendbe.

– Főnök, próbáljuk – mondta egy másik, brit akcentussal.

– Nem érdekel, hogy próbáljátok, sikerüljön! Eredményt akarok! – sziszegte Mr. Puccos. – Inkább élve hozd, hogy megtudjam, mit mondott és kinek! – Hátborzongató, gonosz nevetést hallatott. – Amúgy is tartozik nekem egy szopással, és az a ribanc meg fog fizetni! Addig dugom a száját, amíg öklendezni nem kezd, és el nem kékül!

A szavaira Angelnek elállt a lélegzete. Mr. Puccos és a másik férfi tovább beszélgettek, de ő alig hallotta őket. Felállt, és az ajtó felé indult. Ki kellett jutnia onnan.

– Angel? – kérdezte Jackson.

– Sétálnom kell – préselte ki magából. Levegőre volt szüksége, ki kellett jutnia onnan, el Mr. Puccos hangjától.

Kivonult a folyosóra, és a lift ajtajához ment. Nem volt hívógomb, csak egy tenyérnyi fekete panel mellette. Megérintette, majd rányomta a kezét. Semmi. Elfordult a sarkon, és a rövid folyosóra ment. A falnak dőlt, és erősen összeszorítva behunyta a szemét. Próbált lélegezni, de szédülni kezdett. Mr. Puccos szavai végtelenítve ismétlődtek a fejében.

A vezérlőteremben Jackson egy pillanatig várt, majd a másik három férfire pillantott. Felállt, arra számítva, hogy valaki megállítja. Senki sem tette. Átrohant a folyosón, és a falnak támaszkodva találta meg a lányt, ahol a magánszállásuk volt.

– Angel, jól vagy? – Néhány másodpercig figyelte. A nő remegett, és Jackson nem hallotta, hogy lélegzik. Odahajolt hozzá, és szorosan magához ölelte. – Semmi baj! Biztonságban vagy! Az a rohadék nem kerülhet a közeledbe – biztosította. Megpuszilta a lány feje búbját, miközben a folyosó végében lévő kamerát figyelte.

– Ő volt az – mondta halkan. A hangja ugyanolyan remegő volt, mint amilyennek magát érezte.

– Tudom, és már rajta vagyunk.

Angel a férfi mellkasára hajtotta a fejét, és kezeit bensőségesen a csípőjére tette. Amikor felemelte a fejét, hogy a férfi szemébe nézzen, a szemei könnyekkel teltek meg, és csendesen könyörögtek az övéinek.

– Mit tehetek érted? – kérdezte.

– Vigyél haza egy részeg lányt, csókold meg, öleld át, emlékeztesd rá, hogy él, még ha nem is helyes, mert úgy gondolod, hogy sebezhető – suttogta. Nedves, szenvedélyes csókokat nyomott a férfi arcára. Ujjai végigsimították a szakállas állát. Az érintés felgyújtotta, fellobbantotta a vágyát. – Kérlek! – könyörgött a lány.

A férfi a szemébe nézett, és abban a pillanatban meghozta azt a döntést, amelyről tudta, hogy örökre megváltoztatja az életét, és akár a karrierje végét is jelentheti. Tudta, hogy helytelen, de ez volt, amire a lánynak szüksége volt. Képtelen volt nemet mondani neki. És ő is akarta ezt, szüksége volt rá, szüksége volt rá, hogy egyesüljön vele. Vágyott rá, hogy szeretkezzen vele, hogy érezze maga mellett, hogy semmi sincs közöttük, hogy érezze magát mélyen benne. Az elmúlt néhány éjszakát azzal töltötte, hogy ölelte, úgy vágyva rá, ahogy egy férfi vágyik egy nőre. Már attól, hogy csak gondolt rá, megkeményedett a farka.

A lány megpróbálta újra megcsókolni.

– Ne itt! – mondta, és a saját szobája ajtaja felé húzta. Gyorsan beütötte a kódot, és behúzta a lányt. Az ajtóhoz nyomta, és gyengéden, szenvedélyesen megcsókolta, nyelvük lassú táncot járt, előjátéka annak, amit testük meg fog kóstolni.

A nő ugyanolyan lelkesen viszonozta a csókot, szüksége volt erre a kapcsolatra, vágyott a férfi ajkaira, éhezett a testére, a bőrük érintésére. Kezei úgy érintették, ahogy eddig még soha, bensőségesen és mohón tapintotta izmos testének minden centiméterét, kezei felfedezték a pólója alatt a meleg bőrt.

A csókok egyre hevesebbé váltak, a lassú, szándékos felfedezés helyébe falánk őrület lépett. A férfi teste gyorsan reagált, minden idegvégződése megfeszült, a farka keményen lüktetett. Keménysége a testéhez dörgölőzött, és amikor a nő megérezte az érintését, ez csak megerősítette benne, hogy kívánja, hogy szüksége van rá. Arra vágyott, hogy nőként öleljék át, nem oltalmazón, hanem szenvedélyesen.

A férfi az ágyához húzta és karnyújtásnyira tartotta.

– Biztos vagy benne? – kérdezte feszült suttogással. Egy része remélte, hogy a nő észhez tér és abbahagyja, a másik része pedig imádkozott, hogy igent mondjon. Tudta, hogy ő nem mondhat nemet neki, mert testének és lelkének minden porcikájával akarta ezt.

– Soha életemben nem voltam ennyire biztos semmiben! Azt akarom, hogy megcsókolj, szeretkezz velem, emlékeztess arra, hogy mi az élet! – Angel tudta, hogy ezt akarja, hogy szüksége van erre. A férfi ajkai tökéletesen illeszkedtek az övéhez. A teste az érintésére vágyott. A férfi magához húzta, és úgy csókolta, ahogy még soha senki. Aztán az ágyra nyomta. A súlya emlékeztette arra, milyen érzés élni, mit tesz a testtel a vágy és a sóvárgás, hogyan kiáltanak a legintimebb testrészei az érintésére, csókjaira, nyalásaira és szopogatásaira. A férfi megadta neki, amit akart, amire a teste vágyott. Minden energiáját a legintimebb testrészeire összpontosította, amíg a nő készen nem állt a robbanásra. Aztán belehatolt. Hihetetlen, kielégítő, erotikus, érzéki élmény volt, mintha elhagyná a testét, miközben a lány puha domborulatai hozzá szorultak. Régóta nem volt olyan nővel, aki iránt ennyi érzést táplált volna. Ez ugyanannyira érzelmi kapcsolódás is volt, mint fizikai. Számára a szex és az érzelmek által táplált vágy két különálló dolog volt, sok éven át nem léteztek egymás mellett.

Mindent a nőnek szentelt, ösztönözve a halk nyögésektől, amelyek kielégült sikolyokká váltak, amikor felrobbant körülötte. Ez egy új élmény volt számára, hogy a partnere örömére koncentrált. Meglepte, hogy ez a koncentráció milyen magasságokba emelte a saját örömét. Látni a nő kielégülését hihetetlenül felizgatta.

Angel magához szorította a férfit, nem kételkedve abban, hogy ez az, amit akart, miközben a lélegzetük a maratoni futókéhoz hasonló ritmusra állt. Tökéletes volt. Abban a pillanatban élőbbnek és békésebbnek érezte magát, mint az elmúlt egy évben. A férfi felemelkedett a könyökére, és a nő szemébe nézett. Angelnek tetszett, ahogy így fölé magasodott. Kezdeményezett egy csókot, megerősítve, hogy amit az imént megosztottak, az pontosan az volt, amit akart, amire szüksége volt. Utána gyönyörű mosoly jelent meg az arcán.

Jackson átpozícionálta magukat, hogy a nő feje a párnán feküdjön. Szorosan magához ölelte, és részben betakarta magukat egy lepedővel és egy takaróval. Ahogy ott feküdtek, simogatta a nő puha bőrét, ahol csak elérte. A nő egész teste feszes és napbarnított volt, kivéve a melleit és fenekénél, ahol a krémes fehér bőr szemet gyönyörködtető kontrasztot alkotott a két bőrszín közötti éles vonalakkal, ami vonzotta a tekintetét. Szerette volna látni a nőt abban a bikinijében. Fogadni mert volna rá, hogy abban is ugyanolyan szexi lenne, mint meztelenül.

A nő kezei lustán simogatták Jackson feszes izmait. Szeme végigfutott a férfi bőrén, a vállán, mellkasán és hasán látható tetoválásokon. A hasán, a köldök felett fekete betűkkel az a felirat állt: De Oppresso Liber. Ha jól emlékezett a latin tanulmányaira, az azt jelentette: „Szabadítsd meg az elnyomottakat”. A „Becsület, Hűség, Erő” szavak ugyanolyan fekete betűkkel voltak a mellkasára tetoválva. Bal vállán egy nagy, fekete, kék és piros színű lovagi sisak volt, a lapockái felett pedig egy ugyanolyan színű sárkány repült. Mindenhol, ahol csak hozzáért, az izmok szálkásak, kigyúrtak voltak.

– Nincs megbánás? – suttogta Jackson.

A lány elmosolyodott, és a férfi gyönyörű, gesztenyebarna szemébe nézett, amelyek olyan megnyugvást adtak neki. – Nincs megbánás – erősítette meg.

Becsukta a szemét, elégedetten és békésen élvezve minden érintés érzését.

Juliette

 

 

Jackson felriadt, és Cooper kemény pillantású szemébe nézett. Megdöbbent, hogy Cooper bejött, ő pedig nem ébredt fel rá. Cooper keze szorosan fogta a bicepszét. Cooper az ajtóra pillantott. Aztán elengedte Jacksont, csendben átvágott a szobán, és kiment az ajtón. Jackson tudta, hogy ez az egyetlen esélye, hogy úriemberként viselkedjen. Cooper kirángatta volna az ágyból, ha nem megy ki önként a folyosóra.

Angel még mindig aludt a karjai között. Óvatosan kiszabadította magát, ügyelve arra, hogy visszahúzza a nőre a takarót. Annak ellenére, hogy egy rakás szarba lépett, nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon a gyönyörű nő látványára az ágyában. A hollófekete haja és a hófehér ágynemű kontrasztja lenyűgöző volt. A farka megrándult a látványtól, miközben felhúzta a nadrágját.

Olyan csendesen csukta be az ajtót, ahogy ki is nyitotta. Coop és Doc csípőre tett kezekkel álltak, és dühösen nézték. A várt szarhalom mennyisége meghaladta az elvárásait. Cooper szája olyan gúnyos mosolyra görbült, amilyet még soha nem látott. Doc tekintetének jegessége pedig rekordot döntött.

– Mi a fasz? – kérdezte Cooper. Az irritált mosoly fájdalmasnak és szigorúnak tűnt borotválatlan arcán.

– Szüksége volt rám, miután hallotta, mit tett – mondta Jackson.

– Szüksége volt rá, hogy megdugd, miután hallotta annak a seggfejnek a hangját, aki még mindig arról beszélt, hogy hogyan fogja leszopni? Nem, vigasztalásra volt szüksége, és profinak kellett volna maradnod! – vádolta Cooper. – Nem kellett volna az ágyadba vinni, pont!

– Nem úgy volt – vitatkozott Jackson. – Azóta nem volt csak professzionális a viszony közöttünk, hogy az első reggel a karjaimban ébredt. – Nem tudta, miért vallotta be ezt, tudta, hogy még nagyobb bajba keveri magát, de valamiért abban a pillanatban úgy érezte, hogy a barátjával kell beszélnie, nem a parancsnokával. És a kettő egy és ugyanaz volt.

– Ő nem a kurváid egyike – mondta Doc.

– Nem, biztosan nem – értett egyet Jackson. Megölne bárkit, aki kurvának merészelné nevezni. Ez látszott a testtartásán is.

– Ő ártatlan hozzád képest – vádolta Doc. Megrázta a fejét. – Nem szennyezhetsz be egy ártatlan embert! – A dühe határtalan volt.

– Az ott egy kis fehér kerítés – mondta Coop ellenségesen. – És az nem neked való. Az olyanok, mint mi, nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak. Nincs macska a tornácon, nincs kibaszott kutya és gyerekek a kertben. Mindezt feladtad, amikor ezt a munkát választottad. Nincs visszaút.

– Vannak, akiknek sikerül az átállás – vitatkozott Jackson.

– A legtöbbjük megpróbálja, de csúfosan elbukik, megbántva közben a nőjüket – tette hozzá Cooper.

– Még azok sem, akiknek orvosi okokból kell átállniuk – vetette közbe Doc.

– És amit te valószínűleg most tettél vele, az több, mint amit ő el tudna viselni – vádolta Cooper.

– Az egész róla szólt, nem rólam. És olyan sima volt, amennyire csak lehet – védekezett Jackson.

– Orvosilag rendben van? – kérdezte Doc. – Kell varrni, vagy szükség van kenőcsre?

– Ööö-khm – köhintett Angel hangosan az ajtóból. Mindhárom szempár rászegeződött. Csak Jackson pólója volt rajta, ami hosszú volt, leért a combja közepéig, és rohadtul szexi volt benne. Alsó ajka remegett. – Orvosilag teljesen rendben vagyok – mondta halk, remegő hangon, tekintete a három férfi között járt. – Jackson, visszajönnél, kérlek?

Jackson nem tudta visszatartani a mosolyát. – Mindjárt jövök. – Bólintott az ajtó felé. – Várj rám!

A lány bólintott. A tekintete újra Cooperre szegeződött. – Nem az, aminek gondolod, és jól vagyok! – Visszahúzódott a csukott hálószoba ajtaja mögé.

– Mindketten seggfejek vagytok, hogy ezekre az érzésekre kényszerítettétek! – panaszkodott Jackson, a fejét ingatva. – Visszamegyek hozzá, és bent maradunk, ameddig csak akarunk. Szüksége van egy kis időre, mielőtt készen áll arra, hogy újabb arcokat nézegessen, hogy azonosítsa ezt a rohadékot.

Cooper dühösen nézett rá. – Te bántottad meg, és hosszú távon százszorosan fogod még megbántani.

– Ha ez véget ér, velem marad. Ha kell, felmondok, de vele maradok. Találd ki, hogyan, de intézd el! – követelte Jackson, keményen nézve Cooperre.

Visszament a szobájába. Angel az ágy mellett állt. Könnyek gyűltek a szemébe, összevonta a szemöldökét. Jackson a karjaiba vette, szorosan magához ölelte, és megpuszilta a homlokát. Ajkai megtalálták az övéit, és visszahúzta az ágyra, lehúzta róla a pólót, miközben a matracra nyomta. A saját nadrágját is levette. Szüksége volt a fizikai kapcsolatra, miközben megpróbálja elsimítani a dolgot, elmagyarázni, amit Angel hallott.

– Nem értem, mi történt az imént – ismerte be a nő, annyira elhúzódva, hogy tudjon beszélni.

– Angel, édes angyalom, sajnálom, hogy meghallottad ezt. Azok a fickók seggfejek!

– Mit értettél azon, hogy amit csináltunk, az vanília[1] volt, csak rólam szólt, és nem rólad? Miért érzem úgy, hogy valami nem stimmel azzal, ahogy velem voltál? Mintha szégyellenem kéne valamit?

Jackson mélyen a belsejében érezte a csapást. Az utolsó dolog, amit akart, az volt, hogy a nő így érezzen. Teljesen rendben volt, ahogyan az ágyban viselkedett vele, semmi szégyellnivalója nem volt. A hátára fordította, arcát az övéhez hajtotta, és kisimogatta a gyönyörű arcát borító puha haját. Ujjaival gyengéden végigsimított a szeménél lévő zúzódáson és a hajvonalánál lévő vágáson.

– Ha az a rohadék, aki ezt tette veled, már nem lenne halott, megölném azért, hogy bántott téged. Különleges vagy nekem, angyalom! Ebben az ágyban csak te léteztél, csak az számított, amire szükséged volt. Nem hazudtam neked. És hihetetlen volt, többet jelentett nekem, mint bármi, amit évek óta csináltam.

– Még mindig nem értem!

– Nekem kéne szégyellenem magam, nem neked. A hozzám hasonló férfiak, akik azt csinálják, amit én, a határvonalon élnek. Nincs hely az érzelmeknek, nincs élet a munkán kívül, nincs idő rá. De továbbra is létezik a szükség, úgy értem a szexre, hogy kiengedjük a gőzt, ha más nem is – mondta, figyelve a nő reakcióját. – És amikor érzések nélkül szexelsz, az semmit sem ér. Több kell ahhoz, hogy kielégülj. Határokat feszegetsz, szélsőséges dolgokat teszel, hogy érezz, mert a normális szex már nem elégít ki. És vannak klubok, ahol vannak nők, akik ezt is élvezik, helyek, ahová elmehetsz, hogy kielégítsd magad, ahol a partnereid szinte mindenre hajlandóak.

A lány megborzongott. A férfi szorosabbra vette az ölelését, attól tartva, hogy Angel elhúzódik. Azt nem tudná elviselni. Tudta, mit érez iránta, tudta, hogy soha nem akarja elveszíteni.

– Milyen szélsőséges dolgok? – suttogta, szinte félve megkérdezni.

– Semmi illegális, semmi, ami bárkinek fájna. Olyan dolgok, mint szerepjáték, játékok és kellékek, kötözés, több partner, orgiák, bármi, ami nem a szokásos egy-egy ember közötti szeretkezés. A szokásos szexet abban a világban „vaníliának” nevezik.

Ahogy a nő ránézett, megbántotta. Tudta, hogy nem fogja megérteni, azt kívánta, bárcsak ne kellett volna erről beszélnie. Ő ártatlan volt, és semmit sem tudott az ilyen dolgokról, és ő azt akarta, hogy így is maradjon. Átkozott Cooper és Doc, hogy megbántották, és átkozott legyen ő maga is, amiért még jobban megbántotta azzal, hogy elmondta ezt neki. De nem akart hazudni.

– Szóval, rengeteg vad szexet éltél át, de velem beérted a vaníliával – mondta remegő hanggal.

– Veled nincs szükségem ilyenekre. Csodálatos volt veled lenni, mert vannak érzéseim irántad. Angel, tudnod kell, hogy veled más volt! Érezned kellett! Pontosan így szeretem. Egyáltalán nem alkudtam meg semmiben! – Becsukta a szemét, és csak ölelte, hogy emlékezzen rá, ahogy a karjaiban tartja. Biztos volt benne, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy a nő megengedi neki.

– És miért kérdezte Doc, hogy kell-e kenőcs vagy öltés, hogy megsérültem-e? – Angel hangjára felnyitotta a szemét.

– Egyszer kicsúszott a dolog a kezem közül, kicsit túl durva lett, a partnerem hajlamai és az enyémek miatt egyaránt. Nem vagyok rá büszke. Doc látta el. Azért hozta fel, mert egy seggfej volt. – Nem mondta el a nőnek, hogy Doc is ott volt, élvezve a klubot és annak gonosz örömeit.

A vallomás még rosszabbá tette, ennyit a felszabadító igazságról. A döbbent pillantás, amellyel a nő nézett rá, nem hagyott kétséget afelől, hogy undorodik tőle. És az, amit a nő gondolt, mindent jelentett neki. Nem hazudott, amikor azt mondta Coopernek, hogy nem fogja elengedni a nőt, ha ez véget ér, de legalábbis nem harc nélkül. Tudta, hogy nagyon beleszeretett, és hogy Angel többet jelent neki, mint a munkája, amit még soha korábban nem érzett, és amit soha nem gondolt volna, hogy valaha is érezni fog. A munka jelentett számára mindent, mielőtt megismerte őt.

– Jackson, sokan vagytok ilyenek? – kérdezte a lány. A férfi bólintott. Nem használta volna ezt kifogásként. – Mi van, ha Mr. Puccos is ilyen? Bárhol is legyenek ezek a klubok, nem látogathatta meg azokat, hogy kiengedje a gőzt, mielőtt bekövetkeztek a dolgok az Eseményközpontban? Lehet, hogy egy biztonsági kamera rögzítette a közelében?

Jackson izgatottan megcsókolta a lányt. Szélesen elmosolyodott, amikor elhúzódott, és odament, ahol letette a kommunikációs eszközét, amikor levette.

– Zseni vagy! Igen, miközben a támadásra várt, pontosan ezt tette volna, vagy utána, mert nem a terv szerint ment. Készen állhatott a robbanásra. – Felkapta a kommunikációs eszközét. – Coop, nézd meg, van-e felvétel a motel közelében lévő szexklubokról, az O’Hare és az Eseményközpont közelében. Angel szerint Mr. Puccosnak szüksége lehetett egy kis gőzkieresztésre a támadás előtt vagy után, és én egyetértek vele.

– Jó ötlet – bólintott Cooper. – Megnézzük, mit találunk. – Hosszú csend következett. – Beszélnem kell Shepherddel a beszélgetésünkről.

– Tedd, amit tenned kell! – mondta Jackson monoton, egyenletes hangon. – Most kikapcsolom a rádiót. – A tekintete találkozott Angelével. Kikapcsolta a rádiót, és visszatette az éjjeliszekrényre. Az oldalára feküdt, és magához húzta a nőt. Annak tekintete ellágyult, és nem húzódott el az érintésétől. Ujjaival a lány puha arcát simogatta.

– Bajban vagy, mert velem vagy, nem igaz? – kérdezte.

– Ne aggódj emiatt!

A lány ajkai mosolyra húzódtak. – Még mindig próbálsz megvédeni.

Ő is elmosolyodott. – Így van. Azért vagyok itt, hogy megvédjelek mindentől.

A lány megrázta a fejét. Kezével a férfi arcához nyúlt, és megsimogatta a szakállas állát. Aztán magához húzta az arcát, és szenvedélyesen megcsókolta.

– Nincs jogom ítélkezni feletted, vagy bármilyen érzést táplálni az iránt, amit a múltban tettél. Sajnálom, hogy úgy reagáltam, ahogy.

– Sajnálom, hogy olyanokat hallottál, amik megbántottak, vagy rosszul érezted magad miatta. Angel, ha minden éjjel a karjaimban tarthatnálak, és úgy szeretkezhetnénk, ahogy eddig, soha többé nem lenne szükségem névtelen, értelmetlen szexre. Nem mondhatom, hogy nem szeretnék bevezetni néhány dolgot a szeretkezésünkbe ebből a szempontból, ha nyitott lennél rá, de nem, nincs szükségem szélsőséges dolgokra az élvezethez, már az is, hogy a karjaimban tarthatlak, elég nekem.

Angel ismét azt a gyönyörű mosolyát villantotta rá, és az megolvasztotta Jackson szívét.

– Bárcsak így lenne! – mondta.

– Lehet. Angel, megmondtam Coopnak, hogy ha ez az egész véget ér, azt akarom, hogy velem maradj. Ha kell, felmondok. A nő szemei tágra nyíltak. – Ha velem akarsz lenni. Biztos vagyok benne, hogy be fogsz kerülni a tanúvédelmi programba, és új személyazonosságot kapsz. Ha megengedik, hogy megtartsalak, és veled együtt a munkámat is, akkor velem lehetnél a bázisunkon. Ha akarod ezt.

– Nem mehetek haza? – kérdezte.

– Angel, az Eseményközpontot megtámadó seggfejek és Travis Martin és a bandája miatt túl nagy veszélyben vagy, hogy visszatérj a régi életedhez. Szeretném, ha az új életed velem lenne. Tudom, hogy nem ismerjük egymást túl jól, de szeretném, ha megkapnánk az esélyt, hogy meglássuk, hová vezet ez. Még soha nem éreztem így senki iránt.

– Feladnád a munkádat és az életedet, hogy velem gyere?

– Hidd el, hogy megtenném.

A lány a fejét rázta. – Nem engedem, hogy feladd az életed értem. Nem lennék itt, ha nem végeznéd a munkádat. Nem hagyhatod abba! – Elhallgatott, és Jackson szíve összeszorult. – De igen, ha részese lehetek az életednek, szeretném.

Jackson arcán kiszélesedett a mosoly. A nő szavai boldogsággal töltötték el a szívét. Nem volt biztos benne, hogy megtartja-e az állását. Ez Cooper és Shepherd kezében volt. Megcsókolta Angelt, és újra szeretkezett vele, minden erejével megpecsételve a döntést.

 

 

Cooper leült a székre, és felhívta Shepherdet. A képernyőn Shepherd jelent meg az irodájában, az íróasztala mögötti üvegfallal.

– A tanúnk azonosította a vezető hangját, akit Mr. Puccosnak nevezett. További kameraképeket kérünk, hogy a hanghoz arcot is tudjunk rendelni – jelentette.

– Remek hír. Akkor miért nézel ki úgy, mintha meghalt volna a kutyád? – kérdezte Shepherd.

– Van egy kis gond – válaszolta Cooper, és megdörzsölte az arcát. Még mindig nem borotválkozott meg.

Shepherd a kamera felé hajolt, sötét szemei Cooperre szegeződtek. – Miféle baj?

– A tanúm éppen Jackson ágyában van. Vele akar maradni, miután a nő a tanúvédelmi programba kerül. Azt mondta, felmond, ha nem hagyjuk, hogy megtartsa az állását és a nőt is.

– A rohadt életbe! – robbant ki Shepherd. – Hogy a fenébe történhetett ez?

– Néhányszor beszéltem vele. Azt állította, hogy teljesen professzionálisan viselkedik.

– De meg kellett kérdezned. Ez sokat elárul.

– Igen – ismerte el Cooper. Tudta, hogy elszúrta, amikor nem távolította el Jacksont a nő mellől, amikor felmerült az első gyanú. Ujjaival beletúrt a hajába, majd megdörgölte borostás nyakát. – A nő reagált rá, megnyílt, mert jól érezte magát vele. Ha kiderült volna, hogy bele volt keveredve a dolgokba, a közelségük elengedhetetlen lett volna ahhoz, hogy átállítsuk. Nem akartam elrontani ezt, és kockáztatni. Mindig professzionálisan viselkedett. Nem volt okom azt hinni, hogy most másképp lenne. – Megrázta a fejét. – A legrosszabb esetben a nő csak tanú lenne, és beleszeretne, de akkor is megszerezhetnénk tőle, amit akarunk. Kiszámított kockázat volt.

– Most már nincs értelme az önmarcangolásnak – mondta Shepherd. – Majd később foglalkozunk azzal a helyzettel. Most koncentráljunk arra, hogy megtaláljuk ezt a seggfejt.

– Igen – ismételte Cooper. – Majd jelentkezem!

 

---

[1] „Vanilla”: A magyar szlengben is egyre gyakrabban használják az eredeti kifejezést a szexuális kontextusban (átlagos, különlegességektől mentes), de ha a szöveg környezete megkívánja, a „szokványos” vagy „hétköznapi” szavakkal is helyettesíthető.

Kilo

 

 

Jackson két csésze kávéval a kezében tért vissza a szobájába. Angel zuhanyozott. Váltóruhát is hozott neki. A fogvatartottak egyenruháján kívül uniszex farmert és pólókat is tartottak. Bár nem olyan kényelmes, mint a melegítő, szívesebben látta volna a nőt inkább farmerben. Nem tetszett neki, hogy a fogvatartottak egyenruhájában látta. A találkozás Cooperrel, Doc-kal és Garciával nem volt olyan kellemetlen, mint amire számított, amikor beugrott a konyhába kávéért, hogy felmérje a hangulatot. De látta a csalódást Cooper szemében, és ez nagyon zavarta. Cooper a parancsnoka volt, de egyben a barátja is. A csapat tagjai a családja voltak. Cooper még mindig szörnyen nézett ki. Kimerültnek tűnt, és még mindig nem borotválkozott meg. Jackson azon tűnődött, hogy aludt-e egyáltalán, mióta megérkeztek a silóba. A többiek már elmennek a konyhából, mire ő és Angel bejönnek enni. A többiekkel a vezérlőteremben találkoznak majd. Ott azon dolgoznak, hogy minél több fotót gyűjtsenek be Angelnek, hogy azonosíthassa Mr. Puccost és a könyvelőt. Jackson tudta, hogy amint lehet, elviszik a nőt és áthelyezik a marsallokhoz. A fenébe, valószínűleg ő is csatlakozik hozzájuk, miután kegyetlenül kirúgják. Biztosította a nőt, hogy minden rendben lesz, miközben Angel egy törölközővel a haját szárította. Utána egy laza, kusza kontyba fogta össze. Jackson nem tudta levenni a szemét Angel gyönyörű arcvonásairól, amelyeket a frizura még jobban kiemelt. Amikor Angel kérdő mosollyal nézett rá, Jackson nem tudta megállni, hogy ne viszonozza a mosolyát. Vissza akarta vinni az ágyba, és újra szeretkezni vele, de végül megelégedett egy csókkal, méghozzá egy hosszú, szenvedélyes csókkal.

– Mmmm – nyögött fel a lány, amikor a férfi elhúzta az ajkát. – Inkább azt tenném, mint hogy a többiekkel találkozzam!

– Megígérem, Angel, nem fognak rosszul viselkedni veled! Nem fogom egy pillanatig sem tűrni!

– Nem akarom, hogy az eddiginél is nagyobb bajba keveredj miattam!

– Ne aggódj emiatt! Nem bántam meg semmit! – Mindkét kezével megfogta az arcát. Egy újabb hosszú csók után kivezette a szobából. Ahogy várták is, az üres étkezőbe léptek be. Megrakták a tányérjaikat, és csendben ettek. Angel rettegett a többi férfival való találkozástól. Amikor befejezték, Jackson összefűzte az ujjaikat. Érezte, ahogy a lány idegessége minden lépéssel növekszik a vezérlőterem felé haladva. Jackson lépett be elsőnek, még mindig szorosan fogva a kezét. Angel elkerülte a többiek tekintetét, miközben a helyére ült, ahol az elmúlt néhány napban ült.

– Vannak fotók azokról, akikre illik Mr. Puccos leírása, beleértve egy különleges érdeklődésre számot tartó klub teljes tagságának fotóit is – mondta Cooper.

Angel bólintott. A szeme sarkából látta, hogy Doc és Garcia is oldalpillantásokkal figyelik.

– Jó reggelt, egyébként! – mondta bátran. Mindhárom férfi szívélyesen köszöntötte. Érezte a feszültséget a tekintetükben, ahogy rá és Jacksonra néztek. Nem volt biztos benne, mire számított. Jackson megnyugtató mosolyt villantott rá, majd a nő a monitor felé fordult és munkához látott. Több óra telt el, amikor meglepve őt, a monitoron megjelent a kép, amit keresett. Hangosan felszisszent, amikor meglátta Mr. Puccos arcát. Mind a négy férfi abbahagyta a munkáját, és rá figyeltek.

– Angel, jól vagy? – kérdezte Jackson, miközben felé fordult.

– Ő az, megvan – jelentette be. Megfogta Jackson kinyújtott kezét.

– Szép munka! – mondta Cooper. Odalépett, és a képernyőre meredt. – A fenébe is! Mr. Puccos, szépen nyírt fehér kecskeszakállal és bajusszal. – Melegen a nőre mosolygott. – Most már van valamink, amit bevihetünk az arcfelismerő rendszerbe. Még ha nem is tudjuk azonosítani, legalább nyomon követhetjük.

– Szép munka, Angel! – tette hozzá Jackson. – Befejezte? – kérdezte Cooperhez fordulva.

– Még nem. Nézd tovább a képeket! Jelölj meg minden képet, amin ő van, vagy bárki más, akit felismersz a támadásból. Segíteni fog nyomon követni a mozgásukat – mondta Cooper.

– Rendben – válaszolta a lány. Visszafordult a monitorhoz, és folytatta a munkát.

Cooper bólintott Jacksonnak, majd az ajtó felé. Cooper ment ki elsőnek.

– Mindjárt jövök – suttogta Jackson. A lány aggódó tekintete találkozott az övével. – Ne aggódj! – Aztán ő is elhagyta a szobát.

Amikor egyedül maradtak a folyosón, Cooper olvashatatlan arccal nézett Jacksonra.

– Beszéltem Shepherddel.

Jackson ökle a csípőjéhez nyomódott. – Még mindig van állásom?

– Majd később foglalkozunk azzal. A hölgy egyetért veled?

Jackson szélesen elmosolyodott. – Igen, és megérti, hogy nem mehet haza.

Cooper bólintott. – Hivatalosan is a támadás áldozatának nyilvánították.

– Majd én elmondom neki – ajánlotta fel Jackson.

– Nem, szeretnék négyszemközt beszélni vele, hogy biztos legyek benne, megérti a helyzetet.

– Mit kell megértenie? – kérdezte Jackson.

– Tudod, hogy nem lehet egyszerre ez a munka és a normális élet. Az nem működik így.

– Szerintem lehet, és ő nem akarja, hogy feladjam a munkámat.

– Fogalma sincs, mi ez a munka, és hogy fogja érezni magát, amikor te odakint vagy, és azt csinálod, amit szoktunk csinálni. – Cooper szünetet tartott, és megrázta a fejét. – Ha tényleg törődsz vele, akkor elengeded, az ő érdekében.

Jackson összevonta a szemöldökét, és nemet intett a fejével. – Coop, nem tehetem! Inkább feladom a munkámat, mint őt. – Újra a barátjával beszélt, nem a parancsnokával. Ez érzelmes volt. Hangosan ki akarta kiabálni, hogy boldog egy nővel. Ő, Ethan James Jackson, egy nőt helyezett a karrierje elé. Amikor becsukta a szemét, Angelt látta az élete részeként maga előtt, és ez a kép széles mosolyt csalt az arcára.

Cooper szeme tágra nyílt.

– Én is olyan meglepett vagyok, mint te – tette hozzá Jackson.

Cooper hangosan felsóhajtott, és beletúrt a hajába. Megcsípte az orrnyergét.

– Mi a fasz van, Jackson? Mit vársz tőlem?

Jackson gúnyosan felnevetett. – Megpróbálhatnál örülni nekem, és támogatni a döntésemet. – Jackson elhallgatott, és figyelte, ahogy Cooper forgatja a gondolatot a fejében, mint egy flippergolyót, amit teljes sebességgel lőttek ki.

– Képes vagyok elvégezni ezt a munkát, és ő is az enyém lehet. Adnod kell egy esélyt! Kiváló terepügynök vagyok, és ezt te is tudod.

Cooper felemelte a kezét, jelezve, hogy elég volt.

– Hagyd abba! Ma a konyhában ebédelünk, aztán távozol a többiekkel, egyedül hagyva őt velem. Ez parancs – mondta Cooper, kihasználva a rangját, amit ritkán tett.

Jackson bólintott. Nem tetszett neki, de meg fogja tenni. Megfordult, hogy visszatérjen a vezérlőterembe.

– És tartsd bekapcsolva az átkozott kommunikációs egységedet! Addig dolgozol, amíg más utasítást nem kapsz – morogta Cooper.

Jackson a csukott ajtóra mosolygott. Nem váltották le azonnal. Ez pozitívum volt. Volt remény. – Igen, uram! – válaszolta katonai stílusban.

 

 

Angel örömmel vette, hogy a konyhában ebédelhetett, ahelyett, hogy a vezérlőteremben kellett volna, ahogy az elmúlt napokban. A reggeli kezdeti kínos pillanatok után, amikor újra csatlakozott a többi férfihoz, minden rendben volt. Jacksonnak igaza volt, senki sem bántotta. Úgy tűnt, mindannyian hallgatagon méregetik Jacksont, és Angel elgondolkodott, vajon ha ő nem lenne ott, mit mondanának neki. Tényleg olyan rossz dolog volt, hogy lefeküdt vele?

Jackson elvette Angel tányérját, amikor befejezték az evést, és egy olvashatatlan pillantást vetett Cooperre. Doc és Garcia egyetlen szó nélkül távoztak. Cooper kényelmetlenül bámult rá, amikor Jackson visszatért az asztalhoz.

– Kicsim, maradj itt és beszélgess Cooperrel! Ha végeztetek, a vezérlőben találkozunk – mondta. Annak ellenére, hogy megpróbálta lazán mondani, Angel látta a szorongást az arcán.

A tekintete Cooperre tévedt, aki az asztal túloldalán ült. Nem akarta, hogy Jackson ott hagyja, de nem mondott semmit, és mire feleszmélt, a férfi már el is ment. Miután nézte, ahogy Jackson eltűnik a szeme elől, a tekintete Cooperre szegeződött, félve attól, mit fog mondani. Remegő kezeit összeszorította az ölében.

– Azért kértem, hogy négyszemközt beszéljünk, mert százszázalékosan biztosnak kell lennem abban, hogy ugyanazon az oldalon állsz, mint Jackson. Itt te hozod a döntéseket, Angel!

– Jó, ha tényleg így van, akkor azt akarom, hogy Jackson megtartsa az állását, és az új személyazonosságomat vele akarom! Azt mondta, nem mehetek haza.

Cooper kissé megrázta a fejét. – Sajnálom, nem mehetsz. A régi életed már nem biztonságos.

– Nem búcsúzhatok el senkitől, ugye? – kérdezte, bár már tudta a választ. Elég filmet látott már, ahol embereket vettek fel a tanúvédelmi programba, hogy tudja, hogy ez nem így működik. Nincs búcsúzás, csak puff, és az ember eltűnik.

Cooper ismét nemet intett a fejével. – Hivatalosan is az Eseményközpont elleni támadásban elhunyt áldozatnak nyilvánítottak.

– Ó, Istenem! A barátaim és a családom mind azt fogják hinni, hogy meghaltam – suttogta, könnyekkel teli szemmel. Nem tudta, mire számított, de nem erre.

– Sajnálom. A biztonságod érdekében így kell lennie – mondta Cooper.

A nő átölelte saját magát, hirtelen megborzongott. Bólintott, hogy megértette, és megpróbálta összeszedni magát. – Én voltam az, aki fizikai kapcsolatba hozta a dolgokat Jacksonnal – vallotta be. – Amióta felébredtem, ő ott volt, minden pillanatban gondoskodott rólam, érzéseket tápláltam iránta. Miután hallottam Mr. Puccos hangját, szükségem volt – elhallgatott, és nagyot nyelt. – Szükségem volt rá, hogy tudjam, élek. Azt akartam, hogy megtörténjen ez közöttünk, és ő nem utasított vissza. Ő jó ember – mondta.

Cooper tekintete meglágyult. – Ő jó ember. Ezt nem tagadom, de nem kellett volna neki… – Cooper félbeszakította a mondatát.

– Könyörögtem neki – mondta. – Kérlek, Cooper, ne akadályozd meg abban, hogy végezze a munkáját! Ha nem lennétek, én már halott lennék. A világnak szüksége van olyan emberekre, mint ti, akik azt a munkát végzik, amit ti csináltok.

– A helyzet az, Angel, hogy a legtöbb férfi nem tudja végezni azt a munkát, amit mi, ha van valami, vagy valaki, amit és akit elveszíthet, valaki, akit hátra kell hagynia.

– És ha ő képes rá? Mi van, ha nem érinti úgy, ahogy te feltételezed?

Cooper a hajába túrt. – És mi van veled? Fogalmad sincs, milyen lesz neked, tudni, hogy bármelyik nap megtörténhet, hogy nem jön haza.

– Sok ember, akik normális munkát végeznek, nem mentek haza aznap az Eseményközpontból, Angela Matthews is köztük volt. Higgy nekem, tudom, hogy egyikünknek sincs garantált holnap. És ő és én megígértük egymásnak, hogy lassan fogunk haladni. Ha ez a kapcsolat nem működik, nem fogjuk erőltetni. Ha nem működik, később mindig elköltözhetek máshova – mondta. – De megérdemeljük, hogy megpróbáljuk!

Cooper nem tudott ezzel vitatkozni, de ez még nem jelentette azt, hogy Jacksonnak meg kell tartania az állását, amíg próbálkoznak.

– Megfontoljuk.

– Jackson még mindig nem mondta el, hogy pontosan kik vagytok. Nem vagyok hülye! Azt hiszem, elég jó elképzelésem van. Nem tudom, hogy melyik ügynökségnek dolgoztok. Nem vagytok rendes katonák, azt tudom. Talán még a csoportodnak is dolgozhatnék valamilyen beosztásban. Biztosan szükségetek van adminisztratív segítségre, vagy segítségre a könyvelésben. Semmi sem ingyenes, és függetlenül attól, kik vagytok, a pénzügyeket nyomon kell követni, abban biztos vagyok, és én jó vagyok benne.

Cooper szája sarkai felfelé húzódtak. Shepherdnek ez tetszeni fog.

– Megfontoljuk – ismételte meg. – Gyere, menjünk vissza a vezérlőbe, és nézzünk meg még több képet! Köszönöm, hogy beszéltél velem!

A nő csak bólintott, miközben felállt az asztaltól. Zsibbadtnak érezte magát. Hogy történhetett ez? Halott. Halottnak nyilvánították.