6-7-8. fejezet

 

Foxtrot

 Angel dezorientáltan ébredt, de azonnal minden eszébe jutott. A mellette alvó férfi látványa, aki nem Travis volt, sokat segített a memóriájának. A fény még mindig halvány volt, és fogalma sem volt, hány óra van, vagy mennyi ideig aludt.

– Jackson – szólította meg halkan, hogy felébressze.

A férfi megmozdult, közelebb vonta magához, majd a nyakába fúrta az arcát.

A nő ajkai mosolyra görbültek, miközben a férfi arcvonásait fürkészte. Vonzó volt, minden kétségen kívül. – Jackson – ismételte meg.

Jackson kinyitotta álmos szemét, ajkai halvány mosolyra görbültek, de nem húzódott el. – Jó reggelt! Hogy érzed magad? – Szerette, ahogy a nővel a karjaiban ébredt.

Angel nem tudta visszatartani a mosolyt. Csodálta, hogy Jackson milyen nyugodt. Ő viszont kényelmetlenül érezte magát, hogy vele együtt ébredt az ágyban. – Jobban. Azt hiszem, a teherautó csak egyszer ütött el.

– Ah, javulás – mondta. Felkönyökölt, így az arca a lányé fölé hajolt, kedves, mogyoróbarna szemei a szemeibe néztek. – Pár perc múlva hívom Doc-ot, hogy vegye ki az infúziót, és vizsgáljon meg újra. Ha készen állsz, szeretnénk, ha átnéznél néhány fotót, hogy megpróbáljuk azonosítani Mr. Puccost és a könyvelőt.

A nő bólintott. – Valójában éhes vagyok. Lesz lehetőségem enni valamit előtte?

– Természetesen. – Ez jó jel volt, visszatért az étvágya.

– Mennyi ideig aludtam, és mennyi az idő? Nagyon zavaros minden.

A férfi egy pillantást vetett az órájára. – Körülbelül nyolc órát aludtunk. Öt óra van. Szerencséd van. Éppen reggeli idő. Mivel jobban érzed magad, biztosan Doc is enged majd többet enni.

– Mindig ilyen seggfej? Szörnyű a betegápolási stílusa – mondta a nő.

Jackson felnevetett. – Hát, nem szokott civileket kezelni. A mi világunkban a parancsai szentek, és a helyzetek miatt, amikben általában vagyunk, nem is kell túlzott tapintatosságra törekednie. De rohadtul jó orvos.

– Gondolom – bólintott a lány, nem igazán értve.

– Csak tedd, amit mond! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan teljesen meggyógyulsz, és nem fogsz a gondoskodására szorulni – mondta Jackson.

Még mindig nem húzódott el. A fizikai jelenléte megnyugtató volt, sőt még annál is több. – Köszönöm, hogy itt maradtál, ahogy megígérted. Sajnálom – kezdte a lány.

– Nincs bocsánatkérés! – szakította félbe. – Emlékszel?

A lány elmosolyodott a szavaira. – Igen, hát, itt feküdni és így ölelni engem több, mint amit megérdemlek, de sokat segített. Szóval köszönöm, hogy többet tettél, mint kellett volna.

Jackson bólintott. A nő hangja gyengéd és édes volt. Úgy ítélte meg, hogy szavai őszinték és szívből jönnek. Az igazság az volt, hogy nem volt nehéz. Volt a nőben valami, ami arra késztette, hogy így gondoskodjon róla, hogy a karjaiban tartsa. A mosolya a szívét melengette. Élvezte a fizikai kapcsolatot, tudva, hogy ez megnyugtatja és segít neki. Oké, igen, kit akart átverni? Biztosan nem saját magát. Tudta, hogy vonzódik ehhez a nőhöz, fizikailag és érzelmileg is, olyan szinten, amit még soha nem érzett.

– Köszönöm, hogy ennyit meséltél Travisről és a vetélésről. Tudom, hogy nehéz lehet. A nővérem is elvesztett pár terhességet. Azt mondta, hinnie kell abban, hogy azok a babák nem neki voltak rendeltetve, és bízni abban, hogy minden okkal történik. Időbe telt, de túljutott rajta. Remélem, te is így leszel.

– Köszönöm, hogy megosztottad velem. Közel állsz a nővéredhez?

– Igen – válaszolta mosolyogva. – A férjéhez és a gyerekeihez is. Most három egészséges, boldog fia van.

– Biztosan remekül bánsz velük, Jackson bácsi – tette hozzá mosolyogva.

– Igazából Ethan bácsi vagyok – mondta. – Ethan James Jackson. – Nem tudta, miért árulta el neki a teljes nevét.

A lány ajkai gyönyörű mosolyra húzódtak. Igen, ezért árulta el neki. Hogy lássa azt a mosolyt, és hogy jobban megismerje. A lány biztonságban érezte magát vele, és ez a biztonság lehetővé tette, hogy olyan dolgokat is elmondjon neki, amiket egyébként nem tett volna.

– Ethan bácsi – ismételte meg. Azóta Jacksonként említette magát, amióta csak emlékezett rá. Jacksonként látta, de jó volt tudni a keresztnevét is. Jó volt, hogy megosztott vele személyes dolgokat, elvégre az ő egész élete ezek előtt a férfiak előtt feküdt.

– A munka miatt nem tudom elég gyakran meglátogatni őket, de igyekszem évente kétszer elmenni. – A férfi elhallgatott, szándékosan visszafogva a személyes dolgokat. – Mindegy, fel kell hívnom Doc-ot, hogy szedje ki belőled az infúziót.

Felállt, és odament a falon lévő kapcsolóhoz. Lassan felkapcsolta a villanyt. Beleszólt a kommunikációs eszközébe, és hívta Doc-ot. Utána visszajött az ágyhoz, és leült mellé, amíg Doc-ra vártak.

– Kimehetek ma a napra, hogy friss levegőt szívjak? – kérdezte halkan. Biztosan jobban érezné magát.

– Sajnálom, Angel, de nem! Nem láthatod, hol vagy.

– Észrevettem, hogy nincsenek ablakok. A föld alatt vagyunk? – kérdezte.

A férfi szája halvány mosolyra húzódott. – Sajnálom, nem mondhatok semmit a helyünkről.

Doc rosszalló pillantást villantott Jacksonra, amikor belépett. – Jól aludtatok?

Á, tehát látta őket a kamerán. – Nagyon jól, köszönjük – válaszolta Jackson szarkasztikusan. – Remélem, te is aludtál egy kicsit.

– Jobban érzed magad? – kérdezte Angeltől, miközben az ágyhoz lépett, szándékosan barátságosabb hangot próbálva megütni.

– Igen, jobban. – Angel halvány mosolyt villantott rá. – Majd meglátjuk, hogy érzem magam, amikor felkelek, de a fejem talán 50 százalékkal jobb, mint korábban. – Hatalmasat ásított. – Lezuhanyozhatok? Undorítóan érzem magam.

Doc szája gúnyos mosolyra húzódott. – Inkább várj még egy napot.

A lány tiltakozni akart, de a szeme Jacksonra villant, és eszébe jutott, mit mondott. – Persze, ahogy akarod – válaszolta Doc-nak. A nyelvével végigsimított a fogai hátulján. Szőrösnek és undorítónak érezte őket. – Legalább a fogam megmoshatom? Nem is akarok enni semmit, amíg ilyen a szám. Pedig éhes vagyok.

Doc éppen befejezte az infúzió eltávolítását. Angelt meglepte, hogy milyen gyengéd volt, vagy talán csak ügyes? Már kapott párszor infúziót, és mindig úgy érezte, mintha a tűvel a vénájának a felét is kihúzták volna, amikor eltávolították.

– Oké, állj fel, és nézzük, hogy érzed magad! Aztán reggeli előtt használhatod a fürdőszobát és megmoshatod a fogait – mondta Doc olyan tárgyilagos hangon, ami már-már parancsnak hangzott.

– Elhozod te, Doc? – kérdezte Jackson.

– Igen – bólintott Doc.

– A konyhában találkozunk – mondta Jackson. Neki is gyorsan le kellett zuhanyoznia és megmosni a fogát. Nem csak Angel érezte magát undorítónak. Biztos volt benne, hogy már napokkal ezelőtt túlérett állapotba került. Ráadásul rátukmálta a testszagát, a reggeli leheletéről nem is beszélve. Igen, az undorító szó nem is volt elég ahhoz, hogy leírja az állapotát.

Jackson távozását figyelve, Angel elfojtotta a pánikot. A mosdónál a tükörbe nézett. Kétségbeesés hasított belé, amikor meglátta a visszatükröződő durva képet. A jobb szeme körüli duzzanat és zúzódás, valamint a hajvonala mellett lévő vágás mellett az arca sápadt volt, az arca beesett, a haja pedig kócos. Óvatosan átfésülte az ujjaival, hogy kisimítsa és megpróbálta valamennyire kibogozni. Nem is akarta tudni, mi van benne a saját megszáradt vére mellett. A pulton egy tálkában gumikarikákat látott. Kérdezés nélkül elvett egyet, és lazán összefogta a haját a tarkóján.

A tükörben találkozott Doc közömbös tekintetével. Bárcsak Jackson még ott lett volna vele. – Legalább az arcom megmoshatom?

Doc levett egy mosdókesztyűt a polcról, és odaadta neki. – Csak kerüld a hajvonal közelében lévő vágást, és légy óvatos a zúzódásnál! Nagyon érzékeny lesz. – Megpróbált gondoskodónak tűnni, mintha attól tartana, hogy a zúzódás érintése kellemetlen lesz neki.

Na ne mondd, Sherlock! gondolta, miközben várta, hogy felmelegedjen a víz.

A tükörből figyelte a férfit. Ő pedig nézte, ahogy megnedvesíti a törülközőt, és végigsimítja az arcán és a nyakán. Angel tudatosan kizárta őt, és arra koncentrált, milyen jó érzés, ahogy a törülköző az arcán siklik. A meleg segített felélénkülni. Megmosta a fogait, és szinte embernek érezte magát. Erősebbnek, kevésbé szédelgősnek és mentálisan éberebbnek érezte magát, mint korábban. A tükörben újra találkozott a pillantása Doc tekintetével, együttérzést vagy kedvességet keresve benne. Nem talált.

– Segítek eljutni a konyhába – mondta a nő tükörképének.

Fogta a karját, és segített megtartani az egyensúlyát, miközben vele sétált. Angel észrevette a szembetűnő különbséget Jackson és Doc között abban, ahogyan fogták. Ebben a férfiban nem volt semmi melegség vagy gondoskodás, ellentétben Jacksonnal, aki minden tulajdonsággal rendelkezett, ami egy gondozóhoz illik. És ő orvos?

Doc beütötte a kódot a billentyűzetbe, és a konyha üvegajtói kinyíltak. A nő elgondolkodott, miért van szükség biztonsági rendszerre. Az orrát megcsapó csodálatos illatok még éhesebbé tették. Megkordult a gyomra.

– Kaphatnék ma reggel kávét? – kérdezte Doc-tól.

– Szívesebben venném, ha megint gyógyteát innál – válaszolta.

– Rendben – egyezett bele a lány vita nélkül.

A férfi szája sarka kissé felhúzódott. Biztos volt benne, hogy Jacksonnak köszönhető a lány engedelmessége. Talán Jackson túlzott barátságossága nem is olyan rossz dolog. Mióta belépett ma a nő szobájába, rendkívül engedelmes volt.

A büféhez léptek. Ugyanazok az ételek várták őket, mint korábban: tojás, szalonna, kolbász, gyümölcs, croissant és pirítós. Egyedül voltak a helyiségben. A nő kissé megingott a lábán, küzdve egy hirtelen szédüléshullámmal.

– Mondd, mit szeretnél enni, és összekészítem egy tányéron neked – mondta Doc. – Úgy nézel ki, mintha le kellene ülnöd.

Leültette az asztalhoz. Elé tette a teáját, magának pedig egy csésze feketekávét. Elé tette a tányérját, amelyen több kanál tojás, néhány szalonna, gyümölcs és egy croissant volt, amit kért. Egy második tányért tett a kávé mellé, amelyen mindenből nagyobb adag volt.

Garcia éppen belépett. Pillantása találkozott Doc tekintetével, és szótlanul biccentett üdvözlésképpen. A kezében egy laptopot tartott. Az asztalra tette, a nővel szemben, a Doc által magának készített tányér mellé, majd ő is megpakolt egy tányért a svédasztalról.

Angel megevett néhány falatot, és nagyon kényelmetlenül érezte magát a szobában uralkodó természetellenes csendben. Kényszeredett mosolyt varázsolt az arcára, amikor Garcia leült, és egy tele tányért tett a laptopja mellé. Ismét meg volt borotválkozva, a haja még nedves volt a zuhanytól, amit sietve vett.

Ezzel szemben Doc arcán még mindig ott volt a több napos borosta. Most vette észre az állán a nagy zúzódást, amit eddig nem látott. A szeme Garciára tévedt. Neki nem volt zúzódása. Mindkét férfi ugyanolyan fáradtnak tűnt, mint ő. Annak ellenére, hogy nyolc órát aludt, jól jött volna még több alvás. Miután Garcia néhány nagy falatot tömött a szájába, felnyitotta a laptopját, és elkezdett gépelni. Doc lassabban evett, de egy szót sem szólt.

 

Golf

 

 Jackson a zuhany és a ruhacserét követően egészen emberinek és felfrissültnek érezte magát. A haját megszárította egy törölközővel, és arra is szánt időt, hogy átfésülje a haját és a szakállát. Nem lepte meg, hogy Cooper az ajtaja előtt várta, amikor kilépett a szobájából. Találkozott a tekintetük.

– Túl közel kerülsz hozzá? – kérdezte Cooper. Ajkai vékony vonallá préselődtek, és a rajtuk megjelent mosoly elárulta, hogy bosszús.

Jackson nem tudta visszatartani a nevetését. – Tartom a megfelelő távolságot. Megtettem, amire szüksége volt, amire reagált. Tegnap este elmondta, hogy a barátja okozta a vetélést. A fickót felvillanások gyötörték, és megütötte ököllel a hasát. Nem tudtam volna meg, ha nem érezte volna biztonságban magát, hogy elmondja nekem.

– Tényleg egész éjjel vele kellett maradnod az ágyban? – vágta rá Cooper élesen. A rosszalló hangnemet nem lehetett eltéveszteni.

– Erre volt szüksége, hogy biztonságban érezze magát. Ennyi az egész! – Jackson mereven nézett Cooperre.

Néhány hosszú, szótlan másodperc telt el, míg Cooper fontolgatta a dolgot. Végül bólintott. – Csak vigyázz, és ne hagyd, hogy több legyen belőle! Maradj profi! – figyelmeztette.

– Száz százalékig – biztosította Jackson, bár tudta, hogy ez messze nem így van. Nem fogja követni az érzéseit, így mi baj lehet belőle? Így legalább profi marad. A gondolatai nem számítanak, csak a tettei.

Cooper beszámolt neki arról, amit megtudott Shepherdtől, és a robbantás óta kiderült egyéb információkról.

– Szóval senki sem tudja, kik ezek a rohadékok? Semmi?

Cooper megrázta a fejét. – Egyik halott Tangót sem sikerült azonosítani az ujjlenyomatok vagy az arcfelismerés alapján. Azonosítottunk néhány személyes okmányt, amit az Egyesült Államokba való belépéskor használtak, hamis útlevelek, többnyire kelet-európaiak. És sehol sincs semmi információ, ami alapján kiderülhetne, ki ez a csoport. Ez nem illik a szokásos mintákba.

Jackson hangosan felsóhajtott. Közeledtek a konyha ajtajához. Meglátta Angelt, aki az asztalnál ült. – Tehát tényleg ő az egyetlen nyom, ami van?

– Igen, nem akarok túlzottan nyomást gyakorolni rá, de fogy az idő.

Jackson bólintott. Aztán beütötte a kódot, és az ajtók kinyíltak.

Megkönnyebbülés árasztotta el Angelt, amikor meglátta Jacksont belépni a szobába. Cooper jött mögötte. Nem tetszett neki Cooper elszánt arckifejezése. A szíve kissé gyorsabban kezdett verni, amikor elöntötte az aggodalom, hogy mi fog történni. Erőltetett mosolyt villantott felé.

– Hallom, hogy már jobban érzed magad – mondta Cooper, a szemébe nézve. Az arcán kellemes kifejezés volt.

– Igen, köszönöm. – Doc-ra pillantott. – Az infúzió és az alvás sokat segített.

Doc kissé elmosolyodott, és bólintott. Két fehér tablettát tett elé az asztalra. – Paracetamol, most, hogy már van valami a gyomrodban.

– Köszönöm! – mondta, miközben felvette a tablettákat, és lenyelte azokat egy kis teával.

Nézte, ahogy Cooper és Jackson megrakják az tányérjaikat, és kávét töltenek maguknak. Mindketten leültek az asztalhoz, Jackson ismét mellé. Idegesen rámosolygott, és a szemeivel fürkészve keresett bármiféle jelet, hogy mi fog történni ezután.

Néhány csendes másodperc után Cooper Garciához fordult. – Átnézted már Shepherd teljes jelentését?

– Igen, a lényeg, hogy a hírszerzésben senki sem tudja azonosítani azokat a rohadékokat, akik megtámadták az Eseményközpontot. – A tekintete Angelre villant. – Te vagy az egyetlen nyomunk.

A nő szája undorodva eltorzult. – Akkor mindannyian nagy bajban vagytok, mert nem tudok semmit, amit ne mondtam volna már el nektek. – A négy férfire nézett. – Segítek, ahogy tudok, de nem tudom, mit tehetnék – sóhajtotta. Kezét a homlokához nyomta, és könnyek csordultak ki a szeméből. – Bárcsak tudnék valamit, ami segíthetne! Mindent elmondtam, amire emlékszem.

– Nyugodj meg, Angel! Lehet, hogy csak annyi, hogy kiket láttál. – Jackson megfogta a vállát, és vigasztalóan megsimogatta.

– Beültetünk egy megfigyelő szobába. Összegyűjtjük a Mr. Puccosra és a könyvelőre illő férfiak fényképeit, és meghallgathatod a különböző ügynökségek által rögzített lehallgatási felvételeket, hátha hallasz ismerős hangot – mondta Cooper.

A lány bólintott, miközben ujjait az arcához szorította, hogy elrejtse lehunyt szemeit. – Persze – mondta. – Bármit. – Jackson ösztönzésére elmesélte nekik, amit előző este mondott neki az öltönyről.

– Huszonkétezer dollár egy öltönyért? Egyetlen öltönyért? – kérdezte Garcia mély hangon. – A francba, ennyit még a legutóbbi Harley-mra sem költöttem! Biztos, hogy nem költenék ennyit semmilyen ruhára! Ki ez a pöcs, hogy ennyi pénzt költ egy öltönyre?

Cooper bólintott. Ez segíthet leszűkíteni, ki lehet ez a fickó, ha ennyi pénze van. – Jó, hogy rámutattál erre, Angel! Ezzel egy újabb nyomot kaptunk.

A következő tizenkét órában, leszámítva a pisiszüneteket, Angel a vezérlőteremben ült, és képeket nézett egy képernyőn. Voltak köztük rendőrségi fotók, biztonsági és utcai kamerák felvételei, sőt, még az amerikai vám- és bevándorlási hivatalok felvételei is a nagyobb repülőterekről. Ennyi óra után az arcok már elmosódtak, de egyik sem volt Mr. Puccos, vagy a könyvelő. Senkit sem ismert fel.

Különböző ügynökségek lehallgatási felvételeinek részleteit is hallgatta. Hamar rájött, hogy elég naiv volt, mert fogalma sem volt, milyen illegális, erkölcstelen és aljas dolgokról beszéltek azok az emberek, akikről most tudomást szerzett.

Jackson egy tányéron szendvicset és gyümölcsöt nyújtott neki, pontosan úgy, ahogy ebédre is. Angel megállította a felvételeket, és levette a fülhallgatót. Fáradtan a férfira mosolygott. – Köszönöm! Tényleg nincs chips, mi?

Jackson elmosolyodott, és Doc-ra pillantott. – Nincs, valaki egészségmániás, és itt egyáltalán nincs egészségtelen kaja.

– Szívesen! – válaszolta Doc. Levette a fejhallgatóját. A többiek szinte egész nap a szobában voltak, és a saját adásaikat hallgatták. – Ezt még mellé – mondta, és ismét két Tylenolt nyújtott oda neki. Az Angel lábánál lévő jégtömlőkre és a vizes palackra mutatott. – Tedd fel a jeget, és igyál! Le vagy maradva egy üveggel!

Angel ajkán mosoly jelent meg. Doc Tylenolt adott neki, amit szerinte négyóránként kellett bevennie, és arra is figyelmeztette, hogy a nap folyamán óránként igyon meg egy palack vizet. Már a tizedik üveg vizet itta. Doc ezenkívül arról is gondoskodott, hogy óránként körülbelül húsz percig egy jégtömlőt nyomjon az arcához. Ez segített, és lehetővé tette, hogy egyenesen üljön, és tovább nézze a képeket. Egyébként biztosan már órákkal ezelőtt le kellett volna feküdnie.

– Ó, és Angel, ellenőriztem a jelölést, amit oda tettél, ahol a két fickó Fredről és Wilmáról, valamint a Jetsonokról beszélt. Jó, hogy észrevetted, hogy kódolva beszéltek. – Doc átnézte Angel összes jelölését, hogy a gyanús részeket visszaküldhesse az ügynökségnek, amelyik rögzítette őket.

– Igen, gondoltam, hogy az a két bandatag nem rajzfilmekről beszél a „baszd meg ezt, baszd meg azt, öld meg ezt a rohadékot, öld meg azt a rohadékot” szidalmak között. – A nő a fejét ingatta, és hitetlenkedő mosoly jelent meg az ajkain. – Nem tudom, ki az a Joan Jetson, de jobb, ha vigyáz az a csaj. Rájöttek, hogy ellopja a drogpénzüket.

Garcia felpillantott, és nevetve felhorkant. Egész idő alatt a sarokban ült, és a billentyűzeten gépelt. A nő megpróbált a monitorára lesni, hogy lássa, mit csinál, de egy adatvédelmi képernyő volt rajta, így nem tudta megnézni. Ő nem hallgatta a felvételeket, mint a többiek. A lány kíváncsi volt, mit csinál. Garcia koncentrált és mozdulatlan volt. Még mosdóba sem ment.

Cooper is levette a fülhallgatóját, és felé fordult. – Még semmi, mi? – Tudta, hogy tűt keresnek a szénakazalban.

– Nem, csak egy csomó undorító ember, akik olyan dolgokról beszélnek, amikről senkinek sem szabadna. Azok, akiket most hallgatok, épp most részleteztek minden undorító szexuális cselekményt, amit valaha elkövettek, és próbálják egymást felülmúlni. Soha nem fogom kiheverni, és nem is akarom tudni, hogy néznek ki!

Cooper felnevetett. – Igen, sokkoló, hogy milyen romlott a világ, nem igaz?

– Valakinek gyorsan meg kellene hallgatnia az előző részletet, amit megjelöltem. Úgy hangzik, mintha valakit meg akarnának ölni e hónap 13-án. Azt hiszem, most hallottam, hogy valakit megölnek egy megdöbbentően alacsony árért, ötszáz dollárért. Az, aki elvállalta a megbízást, megkérdezte, hogy megdughatja-e a holttestet, miután megerősítette, hogy megölte, és hogy megtarthatja-e a fejet trófeának. – Megdörzsölte a halántékát.

Az első félóra felvételhallgatás után megtanították neki, hogyan jelölje meg azokat, amelyeket másnak is meg kell hallgatnia, hogy értesítse az illetékes hatóságot. Több olyan időérzékeny helyzetbe is belefutott, amelyben azonosítható illegális cselekményekről volt szó. Az első fél órában hétszer állította meg a felvételeket, és hívta oda az egyik férfit, hogy hallgassa meg, így megtanították neki, hogyan jelölje meg a részeket, hogy gyorsabban haladjon. Több száz órányi felvett párbeszédet kellett meghallgatnia. Sok felvétel még nem került át a felvevő ügynökség kezébe.

– Elég perverz alaknak tűnik – értett egyet Jackson, leülve mellé, és beleharapott a szendvicsébe. Egész nap figyelte. Büszke volt rá, hogy ilyen jól bírja. Nem volt könnyű hallgatni azokat a visszataszító dolgokat, amiket egész nap hallott.

A lány megdörzsölte a szemét, kezdett rajta meglátszani a fáradtság. – Miután megetted, állj fel, mozogj egy kicsit, sétálj a folyosón, nyújtózkodj – mondta Doc.

A lány bólintott. Jackson erre is büszke volt, hogy egész nap kérdés nélkül követte Doc utasításait. Amikor azt mondta, igyon, ivott. Amikor azt mondta, sétáljon, sétált. A férfi átadta neki a tablettákat, ő pedig lenyelte azokat.

– Még mennyi ideig tart ez? – kérdezte. Fogalma sem volt, mennyi az idő. Szándékosan nem mondták meg neki, hagyva, hogy találgasson a Tylenol adagolásából. Azt sem tudta, milyen nap van, vagy hogy mennyi ideig volt eszméletlen. Egy idő után már nem is gondolkodott rajta, nem stresszelt miatta.

– Amíg bírod. Ha befejezted és aludni akarsz, szólj nekünk – válaszolta Doc.

Amikor Angel befejezte az evést, felállt és az ajtó felé indult. Jackson követte. – Szeretnél társaságot? – kérdezte, miközben kinyitotta az ajtót. Jackson megérzett magán egy tekintetet. Coopert látta, aki figyelmeztető pillantást vetett rá.

– Persze – mondta a lány, miközben kiléptek a folyosóra. Kihúzta magát, és kinyújtotta a karját a feje fölé, miután Jackson becsukta mögöttük az ajtót. – Nem tudom, hogy ma még hány órát bírom ezt csinálni. A szemem kipurcant a sok képnézéstől. – Megdörzsölte a begörcsölt nyakát.

Jackson egy pillantást vetett az ajtó feletti kamera felé.

– Hagyd, majd én! – mondta.

A nő mögé lépett, és mindkét kezével gyengéden masszírozni kezdte a nyakát és a vállát. Az izmai feszültek voltak. Nem csoda. Felidézte a küldetés felvételét, és azt, milyen erőszakosan csapták a nő fejét a padlóhoz. A nyaka is ugyanolyan súlyosan sérülhetett, mint a feje. Valószínűleg a nyakára is kellett volna jeget tenni. Meglepte, hogy Doc nem gondolt erre, de persze Doc is kimerült volt, amikor kimentették a nőt.

– Istenem, ez csodás! – nyögte.

Néhány perc múlva abbahagyta, és felszólította, hogy sétáljon. Tudta, hogy figyelik őket. Több kört tettek a folyosó teljes hosszában. Amikor a nő azt mondta, hogy még mindig éhes, bevitte az éléskamrába, amely az étkezőhöz csatlakoztatott konyhából nyílt. A nő átkutatta a kamrát és a hűtőszekrényt, végül sajtkockák és még néhány szelet feltekert sonka mellett döntött.

– Szóval, ki főzött és állította össze a svédasztalt? – kérdezte.

– Doc – válaszolta Jackson, egy sajtkockát téve a szájába. – Általában én segítek neki, de mióta veled vagyok, rá hárul a feladat.

– Sajnálom – mondta a nő.

Jackson együttérző mosolyt vetett rá. – Én nem – mondta. – És ne kérj bocsánatot!

A nő szégyenlős mosolyt villantott rá, ami megmelengette a szívét. Angela Matthews jó és őszinte ember volt. Sok szempontból ártatlan volt. A munkája során nem sok hozzá hasonlóval találkozott, és főleg nem a silóban fogva tartottak között.

Húsz perces szünet után visszatértek a vezérlőterembe, és mindketten folytatták a munkát. Két órával később Angela megállította mindkét adást, levette a fülhallgatót, és felállt. – Mára végeztem – jelentette be.

Jackson észrevette, hogy milyen kimerültnek tűnik. Ő is leállította a saját adását, és felállt. Cooperre nézett.

– Elkísérem a szobájába.

Látta, hogy Cooper és Doc is figyelmeztető pillantást vetnek rá. Basszák meg mindketten, gondolta. Nincs semmi baj azzal, ha kedves és barátságos vele, hogy átvészelje ezt. Ma elég zavaró dolgokat hallott. Lehet, hogy beszélgetni akar, vagy legalábbis társaságra van szüksége.

A kóddal kinyitotta az ajtót. A világítást 45 wattra állította.

– Ez azért van zárva, hogy bent tartson, vagy csak hogy kintről ne jöhessenek be? – kérdezte a nő. Hirtelen eszébe jutott, hogy minden ajtón van zár, és nem tudja, mire szolgálnak. Hol vannak? Csak ezt a négy férfit látta. Van még valaki a közelben?

– Mindkét módon beállítható. Jelenleg nem úgy van beállítva, hogy bezárjon téged – válaszolta. – De nem kellene kíséret nélkül kóborolni.

A nő esetlenül bólintott. Vajon igazat mondott? A férfi egy lépést hátrált az ajtó felé.

– Maradnál még egy kicsit? – kérdezte. – Azt hiszem, még nem vagyok kész arra, hogy egyedül maradjak.

A férfi pillantása a fürdőszobaajtó feletti kamerára tévedt. – Persze – felelte. – Akarod, hogy egész éjjel itt maradjak, amíg alszol, Angel? Ha igen, csak szólj!

A lány szégyenlősen felnevetett. – Tudom, hogy butaság, de nagyobb biztonságban érzem magam, ha velem vagy.

A férfi közelebb lépett, és átkarolta. Érezte, hogy a lánynak szüksége van a fizikai érintésre. Talán nem tartotta magát olyan jól, mint ahogy azt ő gondolta. – Nem butaság! Ez az, amit érzel, és ez rendben van.

A nő hozzá simult, élvezve a közelséget és a férfi kemény testének fizikai érintését. – Köszönöm! – mondta, elhúzódva annyira, hogy belenézzen Jackson megnyugtató, mogyoróbarna szemébe. A férfinak fogalma sem volt arról, milyen békét jelent neki a jelenléte. A lány a fürdőszobára mutatott. – Csak megyek… – habozott – ...megmosom az arcomat és a fogamat. Fekszel újra mellettem, és átölelsz ma este is, egész éjjel? – kérdezte félszegen. Igen, tudta, hogy kihasználja őt.

Jackson szája sarkában mosoly jelent meg. Bólintott.

– Ha nem gond, hogy pár percig egyedül maradsz, szeretnék a szobámba menni, hogy én is megmosakodjak, és felvegyek valami kényelmesebb nadrágot alváshoz.

– Természetesen – válaszolta a lány.

Jackson tájékoztatta a tervéről a morcos Coopert.

– Nézd, a hölgy kérte. Azok után, amit egész nap hallgatott, és amit átélt a támadás során, nem hibáztatom, hogy ma este megnyugtató társaságra vágyik. Bízik bennem, és tudja, hogy nem fogok semmit sem tenni. Száz százalékig profi vagyok – tette hozzá.

– Kurvára maradj is az! – morogta Cooper. Egy cseppet sem tetszett neki, de a nő reagált Jacksonra, megnyílt. Egyelőre hagyni fogja, hogy folytatódjon. A tekintete Doc-ra vándorolt, aki homlokráncolva ingatta a fejét. Doc tudta, hogy ebből a túlzott barátságosságból semmi jó nem sülhet ki. Angela Matthews sebezhető volt, és még ha Jackson profi maradt is, ő nem fog. Ez a lépés hosszú távon csak ártani fog neki.

Jackson akkor ért vissza, amikor Angela gyengéden áttörölte az arcát egy meleg mosdókesztyűvel. A kék farmerjét egy fekete sportnadrágra cserélte.

– Remélem, holnap zuhanyozhatok. Undorítóan érzem magam – mondta.

– A legfontosabb, hogy a fejsérülésed rendesen meggyógyuljon – mondta, a nőt nézve. Egyáltalán nem tűnt undorítónak. A zúzódás és az arcán lévő vágás ellenére is gyönyörűnek tűnt számára. – És Doc azt akarja, hogy ne szédülj el és ne  ess el a zuhany alatt.

– Szükségem lesz plasztikai műtétre, hogy a heg minél kisebb legyen, ugye? – kérdezte, miközben a tükörhöz hajolva vizsgálta az arcát.

– Valószínűleg – válaszolta. Nem akart hazudni neki.

A lány visszajött a szobába, és úgy bámulta az ágyat, mintha a világbékén töprengene. – Beállítanád a fényeket? – kérdezte. A férfi bólintott, és odament a falikapcsolóhoz, míg a nő visszahúzta a takarót, elhelyezkedett a párnákon, és betakarta magát.

Jackson egyenesen a kamerába nézett, miközben bebújt a takaró alá, és közelebb húzódott a nőhöz. Angel az oldalára fordult, hogy szembe nézhessen vele, miközben a férfi átkarolta. A nő halvány mosolyt villantott rá, és megfogta a kezét.

– Köszönöm, hogy itt vagy! – mondta.

– Jól vagy mindazok után, amiket ma hallottál? – kérdezte.

– Valójában inkább zsibbadt vagyok, miután ennyi órán át hallgattam. Bárcsak hallottam volna valamelyikük hangját, vagy felismertem volna valamelyikük képét.

– Holnap folytatjuk. Ez legjobb esetben is csak egy kis esély.

– Annyi kamera van mindenhol, biztosan felvette őket legalább egy – mondta a lány. – Komolyan, gondolj csak bele, mennyi kamera van mindenhol. És ebbe még nem is számolódnak bele a mobiltelefonok kamerái, amikkel mindenki mindent felvesz, és feltesz a közösségi médiára, hogy az egész világ láthassa.

A férfi nézte, ahogy a lány nagyot ásít, majd megdörgöli a homlokát. – Próbálj aludni! Kimerült vagy, szükséged van rá.

– Igen – bólintott a lány.

Ott maradt, ahol volt, és lehunyta a szemét. A férfi úgy gondolta, hogy ez biztosan kényelmes hely számára. Biztosan hozzászokott, hogy lefekvéskor Travis Martin karjai közé bújik. Irracionális féltékenység és harag keveréke öntötte el. Az a szemét nem érdemelte meg, hogy egy olyan gyengéd embert tartson a karjaiban, mint Angel, főleg nem azután, hogy ököllel megütötte a hasát, a saját gyermeke halálát okozva ezzel. Fellobbant benne az érzés, hogy még jobban meg kell védenie, mint eddig.

Ezen töprengett, miközben próbált elaludni, forgolódva e körül az érzés körül. Beismerte magának, hogy vonzódik hozzá, de tudta, hogy ez több annál. Azt is tudta, hogy nem fog cselekedni ezeknek az érzéseknek a hatására. A nő tanú volt a védőőrizetükben. Sebezhető volt, és arra számított, hogy vigyázni fog rá, nem pedig arra, hogy kihasználja. Ezt a határt nem léphette át.

Ha teljesen őszinte akart lenni magával, akkor a lány sebezhetősége és a belé vetett bizalma is része volt a vonzalmának. Ahogy ránézett a nagy barna szemeivel, olyan bizalommal, megérintve az egóját és táplálva a védelmezési vágyát.

Tudta, hogy Cooper még mindig kételkedik abban, hogy a lány részt vett-e a támadásban. Ő tudta, hogy nem, nem lehetett. Azok a kérdések, amelyek felkeltették Cooper gyanúját, mind kielégítő választ kaptak. Biztos volt benne, hogy Cooper is ugyanerre a következtetésre jut majd, ha eljön az ideje.

Hotel

 

 Órákkal később Angel testének megfeszülésére ébredt, amit a nő rémült zihálása kísért. – Angel, jól vagy? – kérdezte, azonnal teljesen ébren.

A lány szorosan belekapaszkodott, majd ellazult, és hátradőlt a párnára. – Igen – válaszolta nem túl meggyőzően.

– Rosszat álmodtál? – kérdezte, és közelebb húzódott, hogy átkarolja.

– Nem álom volt, hanem egy emlék – mondta. A tompított fényben látta a lány tágra nyílt szemét és a homlokára mélyedő barázdákat.

Néhány másodpercet várt, hátha a nő folytatja. Amikor nem tette, ösztökélni kezdte. – Mi volt az?

– Mr. Puccos volt, aki levetette a nadrágját. A könyvelő olyan erősen húzta a karjaimat hátra, hogy fájt, úgy éreztem, mintha kificamodott volna a vállam. Mr. Puccos ápolt volt, mindenhol leborotválva, kivéve egy keskeny, rövidre nyírt, fehéres-szőke szőrcsíkot a napbarnított alhasán, köldöktől a péniszéig. Mindenhol máshol szőrtelen volt, a heréi is, mindenütt.

Jackson felnevetett. Szerette volna borotvával megmunkálni a rohadék heréit, de nem azért, hogy szőrtelenítsen. – Holnap hozzáadjuk a vallomásodhoz. Jó, ha megjegyezzük. Fontos lehet.

A nő közelebb bújt hozzá, élvezve a férfi kemény testét és a biztonságot, amit a karjai nyújtottak neki. Nem érezte magát egyedül, amikor átölelte őt. Ez volt az egyetlen dolog, amit Travistől is szeretett volna, hogy összebújjanak az ágyban, főleg a vetélés után. Annyi éjszakát töltött ébren, remélve, hogy a férfi megöleli, de ő csak az oldalára gurult, és hátat fordított neki. Magányos volt, és ahelyett, hogy együtt dolgozták volna fel a baba elvesztését, mindketten a saját módjukon tették, ami még jobban elválasztotta őket egymástól. Visszagondolva, tudnia kellett volna, hogy ha elfordulnak egymástól, az csak gyorsítja a kapcsolatuk hanyatlását, vagy ez már a hanyatlás tünete volt?

Jackson figyelmeztető pillantásokat vetett Cooperre és Doc-ra, amikor másnap reggel Angel és ő beléptek a konyhába. Garcia alig vett róluk tudomást, miközben a laptopja billentyűzetét püfölte, a szájába tömve az ételt közben.

– Doc, mi a mai program nekem és a kávénak? – kérdezte Angel.

Doc hangosan felnevetett. Szeme Jacksonra villant, mielőtt Angel szemébe nézett volna. Igen, ez az együttműködő magatartás az ő érdeme volt. – Hogy van a fejed?

– Körülbelül ötven százalékkal jobb, mint tegnap, elviselhető.

Bólintott. – Akkor egy csésze engedélyezett, aztán megnézzük, hogy érzed magad, és megmérjük a vérnyomásod.

A nő szélesen elmosolyodott, miközben öntött magának egy csészébe, és letette az asztalra. Aztán a tányérjára is többet tett, mint amennyit az előző reggeleken evett. Doc figyelte, aggasztó koncentrációval méregetve.

– Mi van? – kérdezte a nő.

– Ma jobban érzed magad. Látszik. Jól aludtál? – kérdezte Doc.

– Igen – válaszolta mosolyogva.

Két újabb Tylenolt tett a tányérja mellé az asztalra.

– Ma le foglak szoktatni róla, úgyhogy szólj ha, vagy amikor erősödik a fejfájásod!

– Rendben – válaszolta. Felvette a tablettákat, és lenyelte azokat. – Egy élénk emlékkel ébredtem. Jackson majd elmeséli. Én inkább nem szeretném – mondta mindenki meglepetésére. Garcia még a gépelésben is megállt, és rápillantott a laptopja felett.

Jackson ajkai nehezen tartották vissza a mosolyt. Elmesélte, amit a nő mondott neki Mr. Puccos testszőrtelenítéséről, miközben Angel evett, és úgy tett, mintha nem hallaná.

Garcia felnevetett. – Vajon borotválta vagy gyantázta?

Angel elmosolyodott, amikor elképzelte, ahogy a fickó felsikít, amikor letépik a gyantacsíkot a heréiről. Megérdemelte, sőt még többet is. Jackson észrevette a mosolyt a száján. A tekintetük találkozott, és felnevetett. Biztos volt benne, hogy tudja, mire gondol.

Reggeli után Doc engedélyezte, hogy lezuhanyozzon. Kezdetben megtiltotta, hogy megmossa a haját, vagy víz érje a sebet. De végül engedett, amikor a lány könyörgött, és megígérte, hogy nagyon óvatos lesz a hajvonal közelében lévő seb körül. Szüksége volt rá, hogy normálisnak érezze magát, tiszta hajjal. A doki egy második kötést is tett az első fölé, hogy ne kerüljön bele túl sok víz vagy szappan.

A nő zuhanyozása alatt a félig nyitott ajtó előtt állt. Néhány másodpercenként rávette, hogy szóljon hozzá, hogy megbizonyosodjon róla, hogy eszméleténél van. Bárcsak Jackson hangját hallotta volna. Annak ellenére, hogy el kellett ismernie, hogy Doc kissé meglágyult, még mindig durvának találta a modorát, és inkább Jacksonét szerette, ezért kényelmetlenül érezte magát, hogy Doc hangját hallja néhány méterre tőle, miközben meztelenül állt ott.

Utána újra emberi lénynek érezte magát. Tiszta ruhát vett fel, pontosan olyat, amilyet érkezéskor adtak rá, ami nem volt baj. Legalább kényelmes volt. Miután óvatosan átfésülte a nedves, tiszta haját, és törülközőbe csavarta, leült az ágy sarkára, míg Doc megvizsgálta a hajvonalán lévő sebet. Rendkívül gyengéden távolította el a régi kötést, megtisztította a sebet, és új kötést tett rá. Amikor végzett, levette a kesztyűjét, és hátralépett, hogy intenzív pillantást szegezzen a nőre.

– Mi van? – kérdezte a nő, amikor a csend megzavarta.

Doc fontolgatta, hogy szóba hozza a Jackson és közte kialakult közelséget, de elvetette a gondolatot. Ő is arra jutott, hogy nem hiszi, hogy a lánynak köze volt a támadáshoz. Ártatlan volt, és arra számíthat, hogy megsérül, amikor olyan érzelmeket táplál Jackson iránt, amire nem kap viszonzást.

– Szépen gyógyul, de valószínűleg plasztikai műtétre lesz szükséged.

A lány bólintott. – Igen, gondoltam.

– Egy jó plasztikai sebész láthatatlanná fogja tenni. Szóval ne aggódj emiatt! – tette hozzá.

A lány zavarba jött. Nem gondolta, hogy aggódónak tűnt. Vagy talán olyan hiúnak tűnhetett Doc szemében? Megvonta a vállát. – Vagy egyszerűen csak eltakarhatom frufruval.

A férfi ajkai mosolyra húzódtak. – Ne, hozasd rendbe! Láttam már olyan sérüléseket, amiket sem szerkezetileg, sem esztétikailag nem lehetett helyrehozni. Ezt meg lehet – mondta bólintva, a sebet nézegetve. – Szóval jobb, ha megcsináltatod. Amúgy is, minden alkalommal, amikor a tükörbe nézel és meglátod a heget, eszedbe jut, mi történt. És azt nem akarod. Hidd el!

Nem tudta, milyen érzés kerítette hatalmába a férfi szavai hallatán. Az igazság az volt, hogy nem tudta, hogyan és mikor fogja valaha is elfelejteni, ami az Eseményközpontban történt. Nem vette észre, hogy elhallgatott, és a fejében forgatta a dolgot, miközben az alsó ajkát rágta, amíg Doc újra meg nem szólalt.

– Az emlékek soha nem fognak eltűnni, de meg fogod találni a módját, hogy megbirkózz velük, és újra normális életet élj, anélkül, hogy a gondolataid a történteknél ragadnának.

A lány felnézett rá, és kényszerített mosolyt varázsolt az arcára. – Köszönöm, biztosan igazad van! – Mi volt a fickó? Gondolatolvasó? És miért volt ilyen kedves?

– Erős vagy. Túl fogod tenni magad ezen, de egy terapeuta segíthet. Ne félj trauma szakemberhez fordulni, ha szükséged van rá. A saját szemeddel láthattad a barátoddal a PTSD-t. Ne hagyd, hogy rajtad is eluralkodjon. Könnyebben megtörténhet, mint gondolnád.

Angel újabb mosolyt erőltetett magára, és bólintott.

– Köszönöm, Doc! Észben fogom tartani! – Levette a törülközőt a fejéről, és kinyomkodta a hajából a felesleges vizet. Aztán lazán befonta. – Köszönöm, hogy megengedted, hogy megmossam. Éreztem benne a megszáradt vért és isten tudja, mi mindent még. Már nem bírtam tovább.

A férfi az ajtó felé lépett. – Gyere! Várnak ránk a vezérlőben. Találjuk meg ezeket a rohadékokat, és folytassuk az életünket!

További tizennégy óra megfigyelési felvételek hallgatása, és több ezer fénykép átnézése után még mindig nem találtak semmit, ami az Eseményközponthoz kapcsolódott volna. Ennek semmi értelme nem volt a férfiak számára. Mintha meg sem történt volna, kivéve, hogy most ott volt egy a Mississippire néző szétbombázott épület. A felvételeken erről egy szót sem lehetett hallani, és azok, amelyeket felvettek, a támadás után készültek. Mégis, egyetlen csoport sem vállalta a felelősséget.

Shepherd kapcsolatba lépett Cooperrel. Ugyanez volt a helyzet a nemzetközi beszélgetésekkel is, még mindig semmi. Angel nem látott senkit, akit felismert volna, amíg végre meg nem pillantotta Fred Flintstone-t, aki egy bérelt U-Haullal haladt át egy Illinois-i fizetőkapun.

Végre valami áttörés. Garcia is bekapcsolódott, és két nappal az Eseményközpont elleni támadás előtt lenyomozta az U-Hault, egy az O’Hare repülőtér közelében lévő autókölcsönzőnél. Kinyerte a bérléshez használt hamis jogosítvány másolatát, egy Illinois-i jogosítványt. Jó minőségű, drága, de hamis volt.

– Mondj el mindent, amire emlékszel Fred Flintstone-ról – noszogatta Cooper.

A nő szeme ide-oda járt, miközben próbált emlékezni. Visszatértek az emlékei arról a napról, amikor fogva tartották a konferenciateremben, és a töredékes emlékek valamilyen sorrendbe rendeződtek. Az egyetlen dolog, amire egyáltalán nem emlékezett, az volt, mi történt azután, hogy lelőtte a három férfit.

– Fred Flintstone nem sokkal azután jött be a terembe, hogy Mr. Puccos és a könyvelő elmentek. Az volt az érzésem, hogy felügyelni jött, de nem tudom, miért – válaszolta. – Amikor beszélt, közel ment a többi férfihoz. – Felnevetett. – Igen, közel állt hozzájuk, és halkan beszélt. Még akkor is, amikor közel jött hozzám, nem sokat beszélt. Csak bámult. – A tekintete ismét jobbra, felfelé villant. – És megszagolt. – Egy pillanatra zavarodottan nézett. – Egyszer olyan közel jött hozzám, hogy teljesen bepánikoltam. Egy székben ültem, ahol mondták, hogy maradjak. Odahajolt, és hallottam, ahogy a nyakamnál szagolgat, az orra a hajamban volt. Éreztem, ahogy az állán lévő borosta megérinti a nyakamat. – Emlékezett, hogy amennyire csak tudott, elhajolt tőle, de ő követte, és a személyes terében maradt.

Jackson összevonta a szemöldökét, bárcsak az a rohadék ne halt volna meg, amikor betörtek a szobába. Ő szerette volna megölni azt a szemetet, amiért ennyire bántotta Angelt, és amiért ilyen intim pillanatot kényszerített rá. Angel samponjának olyan jó illata volt. Jackson többször is belélegezte a hihetetlen jázmin- és vaníliaillatot. Átkozott kurafi, hogy ő is élvezhette.

Garcia lenyomozta a járművet egy az O’Hare közelében lévő motelig, lekérte a helyszín közelében lévő két közlekedési kamera felvételeit, és átküldte Angelnek. Több órával később Angel kiszúrta a könyvelőt, aki egy bérelt SUV-ban ült a motel közelében lévő kereszteződésben. A kép kissé homályos volt, de biztos volt benne, hogy ő az.

Garcia elkezdte követni a bérelt Ford Explorert. Késő volt, és a nő kimerült. Megdörgölte vörös szemét, majd egy percre lehunyta, hogy pihenjen, miközben hátradőlt a kényelmes székben és ellazult.

– Angel! – Jackson hangja hívta vissza a fekete ürességből, amelybe belesüppedt, amivel nem volt baja. Legalább nem kísértették a támadás emlékei. Felébredt, és zavartan nézett körül a világos szobában. Jackson mosolyogva állt fölötte. Megfogta a kezét. – Gyere, menj aludni! Ma este mindent megtettünk, amit lehetett. Garcia holnap tovább kutat, és több felvételt keres neked.

A nő a többi férfire nézett. Garcia még mindig a billentyűzet fölé hajolva ült. Egész nap alig mozdult. A nő azon tűnődött, hogy egyáltalán alszik-e. Még pisilni sem állt fel. Kíváncsi volt, hogy egyáltalán ember-e.

Doc bólintott neki. – Menj aludni! Orvosi utasítás – mondta, és rákacsintott.

Jackson elkísérte a szobájába. Belépett, és kérdőn felvonta a szemöldökét.

– Igen, kérlek, ha nem gond – válaszolta. – Soha nem kérdeztem, de... – elhallgatott.

– De mi? – kérdezte.

– Ez így rendben van? Úgy értem, van feleséged vagy barátnőd, vagy valaki, akinek ez problémát jelentene?

Jackson elmosolyodott. Csak Cooper és Doc, gondolta. – Nincs, és ne aggódj emiatt! Ez nem valami viharos viszony, vagy ilyesmi – mondta nevetve.

A lány láthatóan kényelmetlenül érezte magát a kijelentése miatt.

Jackson közelebb lépett hozzá, és átkarolta.

– Angel, ebben egyetértünk, ugye?

A lány zavartan nézett rá. – Én, ööö – dadogta –, nem tudtam volna átvészelni az elmúlt néhány éjszakát, ha nem tartottál volna a karjaidban – ismerte be. – Tudom, hogy ez nem szexuális, vagy ilyesmi, de azt hittem, hogy legalábbis, hogy te legalábbis... – Megállt, hogy megfelelő szavakat keressen, vagy talán csak bátorságot, hogy kimondja, ami a szívén volt?

– Hogy törődöm veled, és törődöm – fejezte be a mondatát. – Annyira törődöm veled, hogy bármit megteszek, amire szükséged van, hogy túljuss ezen. – Figyelte, ahogy a nő nagy barna szemei feldolgozzák a szavakat. – Törődöm veled, Angel, mint emberrel. – Várt. A lány az ajkát rágcsálta. – Miért érzem, hogy nyugtalan vagy?

– Felejtsd el! Csak nagyon fáradt vagyok.

Elhúzódott, és bezárta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. Amikor visszajött, Jackson felállt az ágyról, ahol eddig ült. Angel távollétében lekapcsolta a villanyt. Angel szó nélkül visszahúzta a takarót, és bebújt alá. Hátat fordított neki, amikor mellé feküdt. Amikor köré fonta a karját, hogy közelebb húzza magához, érezte, ahogy Angel teste megfeszül.

– Angel, beszélj hozzám!

– Minden rendben van! Köszönöm, hogy itt vagy!

– Nem! – mondta, és a hátára fordította a nőt. Könnyeket látott a szemében. – Túlságosan törődöm veled ahhoz, hogy hagyjalak elaludni, amikor zaklatott vagy valami miatt!

– Semmi baj! Egyetértünk – ragaszkodott hozzá élesen.

Angel ostobának érezte magát, ahogy a megnyugtató, mogyoróbarna szemekbe nézett. Jackson soha nem utalt rá, hogy ez neki személyes lenne. Csak feltételezte, hogy annak kell lennie, mert olyan figyelmes, kedves és mindig ott van. Jézusom, minden este a karjaiban tartotta! Tényleg nem érez iránta semmit? Nyilvánvalóan nem.

– Angel, nagyon fontos vagy nekem – ragaszkodott hozzá.

– Ahogy bármelyik másik itt lévő is lenne, és bárki másnak is ott lennél, akinek szüksége van rád – mondta. – Értem. Csak a munkádat végzed.

A férfi megrázta a fejét. – Nem, nem bárkinek! Csak neked! Soha nem feküdtem még ebben az ágyban más fogvatartottal, sőt, ami azt illeti, másik ágyban sem, mint a munkám része.

A lány az ajkát harapdálta, és most ostobának érezte magát, amiért rávette a férfit, hogy ezt mondja, amiért elhitette vele, hogy ennyire bizonytalan. – Sajnálom! Fáradt vagyok, és azt hiszem, érzelmes. – Elhallgatott, és szomorúan felnevetett. – Nem várom el tőled – ismét megállt. A férfi nézte, ahogy a könnyek kigördülnek a szeméből. – Soha senki nem törődött velem úgy, ahogy te. Csak a munkádat végezted, és segítettél nekem. Megértem, és nagyon hálás vagyok érte.

– Nem csak a munkámat végzem! Itt akarok lenni veled, és ölelni akarlak! Angel, tényleg törődöm veled. Örülök, hogy ez sokat jelentett neked, és segített.

– Miután elvesztettem a babát, bármit megadtam volna, hogy Travis úgy öleljen át, ahogy te, de ő nem tette, nem tudta. Nem volt benne. – Szorosan megragadta a férfi bicepszét. Remegő lélegzetet vett. – Te gondoskodtál rólam életem második legrosszabb időszakában. Ez személyes ügy számomra, ennyi az egész.

Jackson megpuszilta a nő homlokát, és szorosan magához ölelte. – Csak hogy tisztázzuk: neki ott kellett volna lennie neked! Nem tudom, min ment keresztül emiatt, de ha én lettem volna a helyében, remélem, hogy hozzád fordultam volna, és nem fordítottam volna hátat. – Habozott, de végül bevallotta: – Professzionálisnak kell maradnom, de ez nekem is személyes ügy. Tényleg törődöm veled, Angel!

A lány felemelte a fejét, és az ajkait az övéhez emelte.

– Nem tehetjük meg, itt, most – suttogta, és éppen annyira húzódott el, hogy a nő ajkai ne érintsék meg az övéit. – Bármennyire is szeretném. – A válla felett a füstérzékelőnek álcázott kamerára pillantott. Bármennyire is helytelen volt, ha nem lett volna az a rohadt kamera, megcsókolta volna, és még többet is tett volna. – Amikor ez az egész véget ér, ha még mindig így érzel, akkor majd megbeszéljük. De ne most, amikor ilyen érzelmes és sebezhető vagy.

A férfi szavai úgy érték, mint egy kemény ökölcsapás a gyomrába. A lány az ajkába harapott, és igyekezett elfojtani frusztrációját, zavarát és megbántott érzéseit.

– Hallottad már valaha Chris Janson Drunk Girl című dalát? – kérdezte.

– Nem – felelte csalódottan.

– Arról szól, hogy férfiként helyesen kell cselekedni, tudni, mikor illik ágyba vinni egy nőt, és mikor nem. A dal arról szól, hogy amikor egy lány részeg és sebezhető, és Angel, ebben a helyzetben sem helyes, nem helyes, hogy bármit is tegyek, kivéve csak hogy öleljelek. Majd később még meg fogod köszönni.

Ebben kételkedett. – Oké – egyezett bele.

Jackson letörölt egy újabb kicsordult könnycseppet. Angel utálta, hogy nem tudta visszatartani a könnyeit. Nem akart többet sírni.

– Nem csináltam mást, csak sírtam. Sajnálom! Biztosan szánalmasnak tartasz.

Kellemes mosoly jelent meg az ajkán. – Viccelsz? Szerintem nagyon vagány vagy.

A lány sziszegve jelezte, hogy nem ért egyet ezzel a kijelentéssel.

– Komolyan mondom! Emlékeztél fontos részletekre, és végigcsináltad a nagyon kényelmetlen vallomástételt. Órákig hallgattad a legundorítóbb dolgokat, nem is beszélve arról, hogy elvetted Topi Maci fegyverét, és habozás nélkül lelőttél hármukat. Ez nagyon vagány, bébi – mondta széles mosollyal.

A lány felnevetett, és ellazult a teste. A férfi ilyen hatással volt rá, vagy pontosabban a karjai, amik átölelték, tartották. Közelebb bújt hozzá, élvezve a jelenlétét, ami békét hozott neki. Becsukta a szemét. Egy bizonyos ponton nyugtalan álomba merült, amelyet a konferenciateremben történtek részletei kísértettek. Az egyes férfiak arcainak képei peregtek le a szeme előtt, és először emlékezett tisztán arra, hogy lelőtte mind a három fickót. Nem érezte rosszul magát emiatt, semmilyen érzelmet nem váltott ki belőle a tett.