15.-16.-17. Fejezet

 

Oscar

 

 

A kis repülőgép a két amerikai Marshallal, Shepherddel és Angel Matthews-zal a Kelley-szigeten ért földet az Erie-tóban, Sanduskytól északra. Donati simán landolt. A repülőtérrel előre egyeztetett parkolóhelyre gurult. Vasárnap volt. A leszállás engedélyezett volt, de a repülőtéri díjat dropboxba kellett befizetni, mivel vasárnap nem dolgozott a repülőtéri személyzet.

Átszálltak a rájuk váró autóba, bekapcsolták a légkondicionálót, hogy lehűtsék a benti fullasztó hőséget, majd elugrottak az irodaházhoz, hogy a díjat és a papírokat bedobják a postaládába. Stoessel a kisautóval a sziget északi részére hajtott, egy erdőben álló, eldugott házhoz, amely a tanú biztonságát szolgáló biztonságos ház volt.

Kis kétszintes ház volt, három hálószobával, két fürdőszobával, egy kétállásos garázzsal és egy szúnyoghálóval ellátott hátsó verandával, ahová Angel nem léphetett be. A légkondicionáló működött, és a hűtőszekrény tele volt, hála egy nyugalmazott amerikai marsallnak, aki egyike volt az egész évben ott élő kevés szigetlakónak.

Angel körülnézett a semleges színekkel berendezett kényelmes belső térben. A nappaliban két kanapé és egy televízió állt. A sarokban egy íróasztal állt, rajta számítógépes megfigyelő berendezéssel, amely a ház körül és a házon belül stratégiailag elhelyezett biztonsági kamerákból érkező képeket közvetítette. A konyha modern volt, nagy faasztallal. A sarokban egy magas szék és egy gyerek etetőszék állt, amelyeket Angel nem tudott nem bámulni. Az összes függöny és redőny be- és le volt húzva.

– A hálószobában vannak ruhák és személyes tárgyak – mondta Stoessel. – Szabadon mozoghat a házban, de ne lépjen ki, és ne húzza fel a redőnyöket!

A nő bólintott. Szeme Shepherdre szegeződött.

– Maradsz, ugye?

A férfi ajkai mosolyra húzódtak. – Nem megyek sehova, ne aggódj! Gyere, nézzük meg az emeletet! – intett a lépcső felé, hogy induljon.

A hálószobához saját fürdőszoba tartozott, egy nagy, jól felszerelt szekrény és egy fiókos szekrény, amelyben különböző méretű ruhák voltak, egy kiságy és egy franciaágy. A két kisebb hálószobában is franciaágyak voltak, és volt még egy fürdőszoba a folyosón. Leült a hálószoba sarkában lévő hintaszékre.

Shepherd megállt az ajtóban, és figyelmesen nézte.

– Angel, mi a baj?

Képtelen volt megmondani neki, hogy bárcsak Jackson itt lenne, mert csak akkor érezné magát biztonságban. Ahogy azt sem tudta elmondani neki, hogy a konyhában látott magas etetőszék, valamint a szekrényben lévő kiságy arra emlékeztette, hogy mások is laktak itt, gyerekes emberek. Abban a pillanatban rázúdult a valóság. Hirtelen magányosnak és nagyon szomorúnak érezte magát  azokért, akiknek gyermekeik vannak, és ilyen helyzetbe kerültek. El sem tudta képzelni, milyen lehet az.

– Reméltem, hogy kiülhetek a napra, vagy legalább szívhatok friss levegőt. Nem gondoltam, hogy be leszek itt zárva, ezekkel a leengedett redőnyökkel – mondta, tudva, hogy nyafogósan hangzik. Az ágy melletti órára mutatott. – Ez a pontos idő? – Kettő óra tíz percet mutatott.

Shepherd bólintott.

– Ez az első óra, amit látok, mióta felébredtem a támadás után. Milyen nap van ma? – Összevonta a szemöldökét, és megrázta a fejét.

– Vasárnap van, és tizedike – mondta Shepherd. – Miután elfogják Mr. Puccost és a szervezetét, kimehetsz. Ez a saját biztonságod érdekében van.

– Tudom, és sajnálom. Nem akarok panaszkodni vagy nyafogni.

– Fáradtnak tűnsz. Nem akarsz lefeküdni egy kicsit?

– Nem – válaszolta gondolkodás nélkül. – Én... ööö... – Megállt, és megdörgölte a fejét. – Sajnálom! Értesítenek, amikor odaérnek, hogy elkapják őket?

Shepherd szája mosolyra húzódott. – Értesítenek, amikor a művelet megkezdődik, és indul a beavatkozás. Valószínűleg hallgatni fogom a küldetésről szóló jelentéseket, amíg tart.

– Elmondod nekem?

Shepherd mosolya kiszélesedett. Bólintott.

– Tájékoztatni foglak. De még több óra van addig. A célpontok nem mozdulnak, amíg be nem sötétedik.

A nő bólintott. – Köszönöm! – Felállt. – Éhes vagyok. Csatlakozol hozzám, hogy keressünk valami kaját? – Erőltetett mosolyt villantott.

Shepherd bólintott.

A konyhában Donati ügynököt találták a tűzhelynél. Belépésükkor mosolyogva üdvözölte őket.

– Gondoltam, senki sem ebédelt. Épp anyám gyors tésztareceptjét készítem friss, házi bazsalikomos és zúzott paradicsomos szósszal. Garantálom, hogy finom.

– Csodás illata van, köszönöm – mondta Angel.

Körülbelül fél órával később Donati tálalta az ételt, és négy tányért tett az asztalra.

Stoessel megköszönte, de nem kért. – Csodás illata van, köszönöm, de gluténérzékeny vagyok, és a paradicsom szörnyű gyomorégést okoz.

– Persze, semmi gond! Hozhatok valami mást? – ajánlotta Donati.

Stoessel elvett egy almát a pultról. – Ne fáradj vele! – Elmosolyodott, majd visszasétált a nappaliba, hogy figyelje a kamerákat és a biztonsági rendszert.

Donati leült és nekilátott az evésnek. – Az anyám a legjobb szakács – mondta. Mosolyogva nézte, ahogy Angel és Shepherd falatoznak.

– Nagyon finom. Köszönöm, hogy elkészítetted – mondta Angel.

– Nincs mit – válaszolta Donati, a jól megrakott villát a szájába dugva. – Mit szólnál, ha holnap te készítenéd a reggelit? Láttam tojást és szalonnát a hűtőben. Biztos van palacsinta keverék is.

– Rendben – mondta Angel mosolyogva, és újra kissé normálisnak érezte magát. Néhány percre még a sebről és a zúzódásról is megfeledkezett az arcán.

Angel volt az első, akit megérintett a hatás. Donati figyelte, ahogy a székében mocorog, és próbál éber maradni. Shepherd úgy nézett rá, mintha megpróbálná értelmezni a mozdulatait, vagy talán a saját agya keveredett össze? A testét súlytalannak érezte, elvesztette az egyensúlyát.

Angel elejtette a villáját. Zavarodottnak tűnt. Aztán megérkezett a pillanat, amelyre Donati várt. Elkapta a nőt, mielőtt az a földre esett volna. Shepherd megpróbált beszélni, próbált megmozdulni, hogy odamenjen hozzá. A földre zuhant, magával rántva a tányérját is az asztalról. Az hangos csörömpöléssel zuhant a földre.

– Mi volt ez? – kiáltotta Stoessel. Megjelent az ajtóban. – Mi a fene?

Donati elővette a fegyverét, és kétszer rálőtt, pontosan a mellkasára. Stoesselnek nem volt ideje felfogni, mi történt, vagy elővenni a szolgálati fegyverét. A földre zuhant, folyni kezdett a vére, és egyre nagyobb tócsát alkotott körülötte.

Donati könnyedén levitte Angelt a kocsihoz. Utána visszament Shepherdért, és őt is a kocsihoz vonszolta. Miközben Shepherd elnehezült testével küzdött, átkozta saját ostobaságát. Fegyvert kellett volna szegeznie Stoesselre, és rávenni, hogy segítsen Shepherdet kivinni, mielőtt lelövi. Törölte a kamera felvételeit. Később ki kell találnia, hogyan magyarázza meg a halott ügynököt.

Mire mindkettőjüket beültette a Cessna utasterébe, már alig kapott levegőt. Összekötözte a kezüket, és bekapcsolta az övüket. Amikor befejezte, észrevette a nyakláncot Angel nyakán. Látta, amikor Shepherd odaadta neki. Biztosan nyomkövető volt. Letépte és a kifutópályára dobta. Aztán a kis kifutópályára gurította a Cessnát, és felszállt a korai esti égbolton az Erie-tó felett.

 

Papa

 

 

Shepherd felébredt, amikor a repülőgép leszállt a göröngyös, füves kifutópályára. Donati ült a pilótaülésben. Angel mellette volt, amennyire meg tudta ítélni, még mindig eszméletlenül. A kezei maga előtt voltak összekötözve, akárcsak Angelé. Övvel volt a helyéhez rögzítve. Látta, hogy a repülőgép egy hangár felé közeledik. Alkonyodott, szerinte már elmúlt fél kilenc. A megvilágított épületben több jármű és egy tucatnyi férfi volt. Újra lehunyta a szemét, és ellazult az ülésében.

A pilóta leállította a motort, és kiugrott a repülőgépből. Shepherd résnyire kinyitotta a szemét. A rohadék! Mr. Puccos és a könyvelő álltak a kabin ajtaja előtt, amikor egy harmadik férfi kinyitotta az ajtót.

– Egy tanú leadva – mondta Donati, kezet rázva Mr. Puccossal.

– Ki ez a fickó?

– Ő Shepherd, a Shepherd Security vezetője, ami egy titkos műveleti csoport. Nálam volt, úgyhogy gondoltam, ingyen odaadom. Használhatod, hogy kiszedj belőle, amit akarsz. A csoportja készülődött, úgy nézett ki, készen állnak a harmadik világháborúra. Téged kerestek. Örülök, hogy nem tudtak pontos információt szerezni a tartózkodási helyedről.

– Tényleg? – kérdezte Mr. Puccos.

– Egy dolog van még, több pénz kell a munkához. Meg kellett ölnöm a másik marsallt, nem akarta megenni a nyugtatóval kevert tésztámat. Milyen fasz nem szereti a tésztát? Gluténérzékeny nyámnyila! – morgolódott Donati. – El kell tűnnöm, nem mehetek vissza, mert nem tudom megmagyarázni a halott ügynököt.

– Az nem az én problémám – mondta Mr. Puccos.

– Ugyan már, ember! Hoztam neked bónuszt – nyafogott Donati.

A repülőgépen Angel épp abban a pillanatban ébredt fel.

– Csukd be a szemed, és tégy úgy, mintha aludnál! – suttogta Shepherd.

– Van egy bónuszom a számodra, rendben? – mondta Mr. Puccos. Nyugodtan elővette a fegyverét, és közvetlen közelről fejbe lőtte Donatit. Az a betonpadlóra zuhant.

A hirtelen hangos lövés összerándította Angelt, és sírni kezdett.

– Ó, azt hiszem, van egy oposszumunk – mondta a repülőgép ajtajához legközelebb álló férfi. Megragadta Angel arcát, és felrántotta a fejét, hogy a szemébe nézzen. A lány szeme tágra nyílt, és hangosan felkiáltott. – Mi van veled, Mr. Titkos-Műveleti-Ügynök? Te is oposszumot játszol? – kérdezte a férfi. Hangjából kelet-európai akcentus hallatszott.

Shepherd mozdulatlanul ült a helyén, csukott szemmel.

A férfi kikapcsolta Angel övét, kivonszolta a kabinból, és Mr. Puccosnak nyújtotta, mintha valami trófea lenne. A lány tekintete Mr. Puccos és az immár halott Donati ügynök között cikázott, aki a padlón feküdt, és egyre növekvő vérfolt terült szét körülötte. A szíve hevesen dobogott, a mellkasa fájt, és remegett.

Mr. Puccos kényelmetlenül közel lépett hozzá.

– Ó, kedvesem! Nagy nehézségek árán szereztelek vissza! – mondta Mr. Puccos. – Eredetileg azt akartam tudni, kinek mondtál el mindent, de ez most már magától értetődőnek tűnik. Tartozol nekem egy szopással, te kibaszott, fecsegő ribanc, és szándékomban áll behajtani! – fenyegette.

Angel úgy remegett, mintha fürdőruhában állna a sarkvidéken, hideg rettegés szipolyozta a vérét. Mr. Puccos minden szavával a lehelete az arcára fújt. A szeme sarkából látta, hogy két férfi kihúzza Shepherdet a repülőgépből. Ő még mindig alvást színlelt. A karjánál fogva tartották, és a lábait a betonon húzták.

– A színjátéknak vége, Mr. Shepherd! Tudom, hogy csak úgy tesz, mintha aludna – mondta Mr. Puccos. Bólintott egy harmadik férfinak. Az ökölbe szorította a kezét, és többször is keményen megütötte Shepherdet.

Shepherd nem rezzent, nem adott ki hangot. Úgy tűnt, még csak nem is feszült meg a következő ütésre várva.

– Sokkal több tésztát evett, mint én – mondta Angel.

Mr. Puccos felnevetett. – Szép próbálkozás – mondta neki. Megragadta és magához húzta, miközben a pisztoly csövét a halántékához nyomta. A nő felnyögött az érintéstől. – Fegyvert tartok a hölgy fejéhez. Nyissa ki a szemét és fejezze be ezt a színjátékot, Mr. Shepherd, vagy itt helyben megdugom a száját, aztán fejbe lövöm!

Angel felzihált, minden egyes tökéletesen kiejtett szótól elöntötte a rettegés. Shepherd szeme felpattant. Felállították. Mr. Puccos odament hozzá, és a pisztoly markolatával, amellyel nemrég megölte Donatit, fejbe csapta. A sebből azonnal vér kezdett ömleni.

– Ne! Hagyja békén! – kiáltotta Angel, az őt fogva tartó férfit rángatva.

Mr. Puccos gonosz, elégedett mosolyt villantott. Visszafordult Angelhez. – Együtt fogsz működni velem, vagy megölöm! Megértettél?

Angel bólintott.

– Ne csinálj semmit! – mondta Shepherd. – Amúgy is megölnek mindkettőnket.

A Shepherdhez legközelebb álló férfi újra a hasába csapott az öklével. Shepherd zihálva és köhögve kétrét görnyedt.

– Hozzátok őket! – parancsolta Mr. Puccos. Megfordult, és előreindult a hangáron keresztül egy távoli ajtóhoz, amely egy irodába vezetett.

A szoba közepén négy rövid lánc volt a cementpadlóhoz csavarozva, mindegyik végén bilincsekkel. Megbilincselték Shepherd bokáját, elvágták a műanyag bilincseket, majd a csuklójára is bilincset tettek. Ezután Angel csuklójáról is levágták a műanyag bilincseket. Mr. Puccos szorosan fogta a lány karját, hogy ne tudjon elmenekülni.

– Mr. Shepherd, beszélni fogunk, és ön elmond nekem mindent, amit tudni akarok, vagy fájdalmat okozok ennek a fiatal hölgynek! – fenyegetőzött Mr. Puccos.

Shepherd Angelre nézett. Arcvonásai komorak voltak.

– Sajnálom, Angel! Nem mondok nekik semmit.

Könnyek töltötték meg a nő szemét. Tekintete Mr. Puccosra vándorolt. A férfi szeme jéghideg és közömbös volt. Addig a pillanatig nem hitte, hogy egy ember alapvetően gonosz lehet. Ajkai remegtek. – Kérem, ne bántson! – könyörgött. – Miért én? Mit tettem? Miért akarja ezt tenni?

Mr. Puccos ajkai vékony vonallá préselődtek. – Úgy kérdezel, mintha okra lenne szükségem – mondta elutasítóan.

Angelnek eszébe jutott, hogy Jackson azt mondta neki, tegyen meg mindent, ami szükséges, hogy túlélje, amíg ő odaér. Hitt benne, hogy jönni fog. Felnyúlt, és megkereste a szív alakú nyakláncot, a nyomkövetőt. Eltűnt. A szíve összeszorult. A tekintete találkozott Shepherdével. A férfi épp csak annyira rázta a fejét, hogy Angel észrevegye. A lány a mellkasához szorította a kezét, és igyekezett megnyugtatni a száguldó szívét.

– Miért támadtak az Eseményközpontra? Nekem is vannak radikális nézeteim, lehet, hogy egyetértek a céljaikkal – kérdezte könyörgő hangon, miközben újra Mr. Puccosra szegezte a tekintetét.

Mr. Puccos gonosz nevetést hallatott. – Ezt erősen kétlem.

– Sok bajt vállaltál, hogy elkapj, és most azt mondod, hogy bántani fogsz. Legalább megmondhatnád, miért? – kérdezte remegő hangon, alig hallható szavakkal.

– Miért ne? – válaszolta Mr. Puccos. – Olaj.

Angel megrázta a fejét. – Nem értem!

– Mi volt a téma aznap az Eseményközpontban tartott konferencián, Miss Matthews? – kérdezte.

– Hibrid energia megoldások – válaszolta.

– Hűséget fogadtam egy olajgyártónak, aki hatalmas pénzügyi veszteséget szenvedne, ha kiderülne, milyen életképes volt az egyik kiállítójának felfedezése.

– Egy kiállító volt a célpont? – kérdezte a lány.

Mr. Puccos bólintott.

– Miért mentetek ilyen messzire? Miért öltetek meg ennyi embert? Biztosan más módon is eltüntethettétek volna azt a kiállítót.

Mr. Puccos bosszúsan nézett rá.

– De akkor nyilvánvaló lett volna – vetette közbe Shepherd. – Így viszont elterelte a figyelmet, és merem feltételezni, hogy egy ilyen merész terrorista támadásnak, amelynek során muszlim radikálisoknak tűnő emberek áldozták fel magukat a kiállításon, más okai is voltak.

– Ding, ding, ding, adjatok ennek az embernek egy kewpie babát – mondta Mr. Puccos világosan. – A Közel-Kelet nagyon instabil régió. Az Egyesült Államok által kedvelt és nem kedvelt szervezetek gazdasági veszteségeket vagy nyereségeket szenvednek el attól függően, hogy éppen melyik oldalon állnak. A támogatóim akkor virágoznak, amikor az Al-Kaida, a tálibok, az ISIS, a Boko Haram vagy a mudzsahidok káoszt okoznak. És ha ezek közül valamelyik szervezet támadást indít az Egyesült Államok területén, akkor az a legrosszabb, ami történhet, ami viszont nagyon jól jön a szervezetemnek.

Angel gondolatai kavarogtak a fejében, újra és újra lejátszva az információkat. A gyomra felfordult, a tészta visszatéréssel fenyegetett.

– Pénz, csak a pénzről volt szó? – kérdezte.

– Nem csak pénz, hanem obszcén mennyiségű pénz, milliárdok és szövetségek. A törékeny szövetségek politikája a Közel-Keleten néha finom lökésekre szorul, vagy ebben az esetben halálos robbanásokra, hogy irányt váltson. Azok közülünk, akiknek megvan az akaratuk és a határozottságuk, hogy ezt az irányt meghatározzák, profitálnak – mondta Mr. Puccos.

– Az ártatlanul elvesztett életek, a túlélőknek okozott terror! Mindez a profit és a pozíció miatt? Nem értem, hogy tudod ezt tenni – vitatkozott Angel.

– Ez a különbség köztünk, Miss Matthews. Én tartom a kártyákat, nem te. Én elveszem, amit akarok, te pedig itt állsz, és azt teszek veled, amit akarok. Az életed az enyém. Ezt hívják hatalomnak. Nekem van, neked nincs!

– Nincs erkölcsöd, nincs fogalmad a jóról és a rosszról? – vitatkozott a nő.

– Elég a beszédből! – mondta Mr. Puccos, szavai késként hasítottak, elhallgattatva a nőt, miközben megragadta a nyakánál. Angel ijedt kiáltást hallatott. – Van egy elintézetlen ügyünk, Miss Matthews! Ha jól emlékszem, tartozik nekem egy szopással, és már türelmetlen vagyok.

– Ne! – kiáltotta Angel.

A férfi a nő fejét Shepherd felé fordította. – A legjobb szopást adod, amit valaha kaptam, vagy átlövöm Mr. Shepherd térdkalácsát, aztán a másikat, aztán mindkét kezét. Érted? – Aztán hátrahúzta a fejét, így Angel a lélektelen szemébe nézett.

Egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy megtenné.

– Ne csináld, Angel! Úgyis mindkettőnket megöl! – kiáltotta Shepherd.

Több erős ütés a hasára és az arcára volt a válasz.

– Hagyd abba, ne bántsd! – könyörgött Angel. – Megteszem.

– Tudom, hogy megteszed – sziszegte Mr. Puccos. Elengedte a lány nyakát, és büszkén állt, mint egy páva.

– Gombold ki a nadrágomat, és térdelj le! Ó, és nehogy egy csepp is a nadrágomra cseppenjen!

Angel remegő kezei megfogták a férfi övét, és kibontották, ami sokkal tovább tartott, mint kellett volna. Mr. Puccos kiabálva fejezte ki nemtetszését. A lány ügyetlenül babrált a gombbal, majd a cipzárral. A gyomra felfordult, és a torkába emelkedett az epe, amikor lehúzta a szürke, finom gyapjúszövetet és a fekete selyem boxert a férfi lábán. Nézte, ahogy a férfi merevedik és növekszik a szeme előtt.

– És ha bármilyen módon megbántasz, mindketten hosszú és elképzelhetetlenül fájdalmas halált fogtok halni – figyelmeztette.

Tedd, amit tenned kell, hogy életben maradj, amíg odaérek, visszhangoztak Jackson szavai a fejében, miközben végrehajtotta a tőle követelt szexuális cselekményt. Megígérem, hogy meg foglak találni, ismételgette a férfi szavait újra és újra. Szinte hallotta Jackson hangját. Még akkor is Jackson ígéretébe kapaszkodott, amikor Mr. Puccos betömte és fájdalmasan megdugta a száját. Amikor a férfi elélvezett, ő pedig öklendezni kezdett, azt tette, amit Mr. Puccos mondott neki: életben maradt, amíg Jackson meg nem találja.

Amikor a férfi végzett, elégedett mosollyal az arcán felhúzta a lányt. A nő a padlóra szegezte a tekintetét. Még csak ránézni sem tudott Shepherdre.

– Tanulhatnál egy kis együttműködést a hölgytől – gúnyolódott Mr. Puccos Shepherddel. – Az, hogy még tudsz járni, kizárólag neki köszönhető.

Shepherd néhány káromkodást mormolt, mire azonnal újabb ütést kapott.

– Nem szeretné enyhíteni a fájdalmat, amit Miss Matthewsnak okoz, válaszolva a kérdéseimre, Mr. Shepherd?

– Baszódj meg! – válaszolta Shepherd.

– Rendben – mondta Mr. Puccos, begombolva közben a nadrágját. A könyvelőhöz fordult. – A tiéd. És ne felejtse, Miss Matthews, ha bármilyen módon ellenáll, vagy megtagadja, amit mond, Mr. Shepherd térdei fogják megfizetni.

Angel könnyes szeme Shepherdre villant. Nyöszörgött, amikor a könyvelő durván megragadta mindkét mellét. Szeme Shepherdre szegeződött, miközben a könyvelő meztelenre vetkőztette, megérintette, ahol csak akarta, és az asztalra fektette. Shepherd szeme mágnesként vonzotta, biztonságos menedék a viharban. Elszakadt attól, ami a testével történt, és a férfi sötét szemére koncentrált, erőt merítve belőle.

Shepherd dühöngött, és belülről emésztette, amit Angellel, Jackson nőjével tettek. Hiába rángatta a láncokat, amelyek a helyén tartották, csak zúzódásokat és vágásokat okozott a csuklóján. Éberen figyelte a legkisebb jelet is, hogy a csapat a közelben van-e. Úgy számolta, hogy az eltelt idő alapján már közel lehetnek. Yvette az irányítóteremben biztosan figyelte a vállukba beültetett nyomkövetőket, és azonnal rájöhetett, hogy valami nem stimmel, amikor őt és Angelt elvitték a biztonságos házból anélkül, hogy értesítették volna.

– Most csókolj meg szépen, hogy megköszönd a remek dugást, amit adtam neked – követelte a könyvelő, amikor végzett.

Angel elvonta a tekintetét Shepherdről, és a könyvelő izzadt arcába nézett. Annak szeme kitágult, a haja vadul kócos volt. Engedelmeskedett, és megcsókolta, hagyta, hogy a férfi nyelve behatoljon a szájába.

A fickó olyan erősen csókolta, hogy a nyelvét félig lenyomta a torkán. Angel öklendezni kezdett, és érezte, ahogy az utolsó étkezése feljön. A pasas épp időben engedte el, és Angel elfordította a fejét, hogy az asztalra hányjon.

Nem volt ereje felállni, amikor a férfi leszállt róla, és meztelenül feküdt az asztalon. A tekintete visszatért Shepherdre.

– Mit mond, Mr. Shepherd, készen áll néhány kérdésre, vagy Mr. Asani következik? – kérdezte Mr. Puccos, a Shepherd mellett álló hegyomlásnak tűnő férfi felé biccentve. Ő volt az, aki a legkeményebb ütéseket mérte rá. Biztos volt benne, hogy több bordája is eltört az ütésektől.

Shepherd nem válaszolt. Mr. Puccosra meredt.

– Rendben – mondta Mr. Puccos. – Mr. Asani szereti a durva dolgokat, és mindig vérre megy. Azt hiszem, meg kell ütnie egy nőt, hogy merevedése legyen. Próbáljon hagyni valamit, amit még meg lehet dugni, amikor végzett, Mr. Asani, mert Demetri következik Ön után.

– Ne aggódjon – mondta a másik férfi. – Amíg megdughatom a száját és a seggét, nem feltétlenül ebben a sorrendben, boldog leszek – mondta kelet-európai akcentussal a magas férfi, aki szintén Shepherd közelében állt. – De nem garantálom, hogy marad belőle valami dugható, amikor végeztem – tette hozzá közömbösen.

– Oké, elég – mondta Shepherd. – Együtt fogok működni. Hagyjátok békén, hadd öltözzön fel, és mindent elmondok, amit tudni akartok!

Angelt rettegéssel töltötték el a szavai, még jobban, mint eddig. Shepherd megadta magát. Most már mindketten halottak voltak. Amint elmond Mr. Puccosnak mindent, amit az tudni akart, már nem lesz szükségük rájuk, és Angel biztos volt benne, hogy mindkettőjüket meg fogják ölni.

– Először is, hol vannak, és mekkora erővel rendelkeznek az embereim után küldött csapatok? – kérdezte Mr. Puccos.

Shepherd megpillantott egy fényvillanást a szoba túlsó végében lévő magas ablakban. – Két helikopter, tíz ember a rohamcsapatban, egy elhagyott épület Michigan felső részén, az Ottawa Nemzeti Erdő közelében.

Mr. Puccos ajkai eltorzultak, és káromkodni kezdett.

– Értesítsd az embereinket a közelgő támadásról – mondta a könyvelőnek, aki elővette a telefonját a nadrágzsebéből, és tárcsázott. – Milyen frekvencián kommunikálnak?

Shepherd megadta neki a frekvenciát, de nem azt, amelyet az egysége valaha is használt. – A hölgy ruhái – emlékeztette Mr. Puccost.

Mr. Puccos intett Mr. Asaninak, aki ülő helyzetbe húzta Angelt az asztalon, majd azt mondta neki, hogy felöltözhet. A lány zsibbadtan húzta magára a ruháit, halálra rémülve a történtektől. Az alhasa puffadt volt, és nem tudta begombolni a farmerjét. Az egész teste fájt, a gyomra még mindig kavargott. Tudta, hogy hamarosan meghal. Lehunyta a szemét, és felidézte Jackson arcát, a megnyugtató, mogyoróbarna szemeit.

Mr. Puccos még vagy tucat kérdést tett fel, amelyeket Shepherd mind megválaszolt. Aztán Mr. Puccos Angel mögé lépett, karját a lány hasa köré fonta, és magához húzta. – Megköszönheted Mr. Sheperdnek, hogy végre észhez tért, kedvesem, azzal, hogy te húzod meg a ravaszt. Minden információt megkaptam, amire szükségem volt, és ő már nem válik hasznunkra. – Elővette a fegyvert, a nő kezébe adta, és Shepherdre irányította, miközben szorosan fogta az ujjait és a csuklóját.

Angel a ravaszra tette az ujját. Hirtelen és szándékosan teljes súlyával Mr. Puccosra zuhant, ami éppen elég volt ahhoz, hogy a fegyver elmozduljon, és a cső Mr. Asani felé mutasson. Többször meghúzta a ravaszt, és a golyók pontosan középen találták el a nagy ember mellkasát. A férfi hitetlenkedő arckifejezéssel zuhant a földre.

Abban a pillanatban Mr. Puccos visszaszerezte az irányítást a fegyver felett, és rálőtt Shepherdre. Közvetlen találat a hasába. Shepherd a betonra zuhant, miközben Angel sikolya elnyomta a lövés hangját.

 

Quebec

 

 

Aztán igazi pokol tört ki. Lövöldözés hallatszott mindenfelől. Három fekete taktikai ruhás férfi ereszkedett le a magas ablakokból, és leereszkedés közben rövid, kontrollált sorozatokat lőttek M4 CQBR géppisztolyaikkal. A könyvelő a homlokának közepébe kapott egy golyót. Hátra repült és a földre zuhant. A magas, akit Mr. Puccos Demetrinak hívott, több golyót kapott, teste groteszk ritmusban táncolt, ahogy a golyók eltalálták, majd összeesett a már kialakuló vérfoltban a betonon.

– Van valakinek tiszta lövése Mr. Puccosra? – kérdezte Cooper, amit a kommunikációs eszközön keresztül hallott a rohamcsapat.

– Negatív – hangzott a válasz.

– Ne mozdulj, Angel! – szólt Jackson a kommunikációs eszközén, figyelmeztetve csapattársait, hogy lőni fog.

A távcsövön keresztül koncentrált, alig fél centiméternyi mozgásteret hagyva magának. Ha a lány csak megmoccant volna, a golyó eltalálta volna. Kilélegzett, és meghúzta a ravaszt, amikor Mr. Puccos feje ismét megjelent a látómezejében.

Angel mozdulatlanul állt, szeme Shepherd mozdulatlan testére szegeződött. A körülötte dördülő lövések csupán visszhangként jutottak el a zsibbadt agyáig. Aztán egy golyó süvített el túl közel, és vörös szín borította be a látómezejét. Érezte, hogy Mr. Puccos elengedi, a fegyver kiesik a kezéből, majd lassított felvételként a földre zuhan a teste.

Minden irányból taktikai felszerelésben lévő emberek özönlöttek be. A hangos lövöldözés még folytatódott néhány másodpercig a hangár fő részéből, majd kísérteties csend lett. Angel mozdulatlanul állt. Először Doc-ot és Coopert ismerte fel, akik Shepherd élettelen testéhez rohantak.

– Big Bear eltalálva, ismétlem, Big Bear eltalálva. Hívjátok ide a helikoptert, amint semlegesítettétek a tangókat! – kiáltotta Cooper.

– Angel, kicsim, jól vagy? – Jackson a nő mellé lépett. Karjaival átölelte. A lány összeesett a férfi vállán.

– Hol vannak a bilincsek kulcsai? – ordította Cooper Shepherd mellől, szemeit a lányra szegezve.

Angel egy pillanatig gondolkodott, próbálva felidézni, ki láncolta le Shepherdet, amikor beléptek a terembe. Mr. Asani élettelen testére mutatott. – A zsebében.

Kevesebb, mint két perc múlva Shepherd véres testét és Angelt is betették egy helikopterbe, amely a szemük előtt landolt. A helikopter azonnal a magasba emelkedett. Jackson egy fejhallgatót tett Angel fejére. A nő a padon ült Jackson karjaiban, míg Doc és egy másik férfi, akit nem ismert, és Cooper Shepherddel foglalkoztak. Intravénás infúziót kapott. Doc egy szikével felvágta Shepherd hasát. Elszorította a legnagyobb vérzés forrását, és Shepherd hasüregét kötésekkel tömte, amelyek gyorsan vörösre színeződtek.

– A francba! – káromkodott Doc. – Nem sikerült! Elvérzik!

Ezután Doc közvetlenül ömlesztette Cooper vérét Shepherdbe. Ugyanezt megismételte két másik férfitól vett vérrel, miközben ő és a másik férfi, akit Undertakernek hívtak, Shepherd hasán dolgoztak, hogy megtalálják a még mindig szivárgó vér forrását.

Mindannyian nézték. Angel zsibbadtan ült, már nem érezte a saját fizikai fájdalmát. Amikor végre úgy tűnt, hogy Shepherd állapota stabilizálódott, Cooper Angelre fordította a figyelmét. – Jól vagy, Angel? – A lány üres tekintettel bólintott. – Szükséged van orvosra?

– Jól vagyok – mondta halkan.

– Figyelni kell rá! – kiáltotta Doc. – Amikor a kórházba érünk.

– Angel, információra van szükségem! Mit mondtak? Mit tudnak? Mr. Puccos volt a főnök, vagy van valaki felette, akit meg kell találnunk? – sorjázta Cooper a kérdéseket gyorsan egymás után.

– Olaj, olajról, pénzről és pozíciókról volt szó. Mr. Puccos egy közel-keleti olajtermelőt említett társainak, és amikor róluk beszélt, a pártfogó kifejezést használta. Az Eseményközpont egyik kiállítója olyan technológiával rendelkezett, amitől féltek, mert életképesnek tartották, és nagy pénzügyi veszteségeket okozhatott volna az olajtermelőnek. Azt is mondta, hogy amikor a közel-keleti terroristák problémákat okoznak, az profitot jelent a szervezetének. Ezért használtak radikális muszlimoknak kinéző embereket az Eseményközpontban.

Cooper Garcia felé fordította a tekintetét.

– Rajta vagyok – mondta Garcia, majd felnyitott egy laptopot, amelyet mintha a semmiből varázsolt volna elő.

– És Shepherd elmondta neki, hol fogják megtámadni az embereiket a pozíciójukon. Tudják, hogy úton van egy csapat – tette hozzá.

Cooper ajkai gúnyos mosolyra húzódtak.

– Egyszerre csapunk le rájuk. Amint a nyomkövetőitek ismeretlen mozgást jeleztek a Kelley-sziget közelében, módosítottuk az irányunkat, hogy kövessünk titeket, és a második csapat kerítette be a pozíciójuk helyszínét. Úgy koordináltuk a támadásokat, hogy egyik helyszín se tudja figyelmeztetni a másikat.

– Honnan tudtátok? A nyomkövetővel ellátott nyaklánc nem volt rajtam, amikor felébredtem – mondta Angel.

– Egy nyomkövetőt helyeztünk a hátad felső részébe, a bőr alá – válaszolta Jackson. – Mindannyiunknak van ilyen. A műveleti központ azonnal tudta, amikor elszállítottak téged és Shepherdet.

Furcsa, hogy ez egyáltalán nem zavarta. Hálás volt. Jacksonnak dőlt, és csak lélegzett. Most csak ennyit tehetett, csak lélegezni és blokkolni mindazt, ami történt.

– Angel, még egy dolog! – Cooper hangja visszahozta a valóságba. – Hogyan kaptak el téged és Shepherdet?

– Donati ügynök volt. A tésztás ebédjébe drogot tett, és odarepített minket – mondta Angel. – Azt mondta, megölte Stoesselt.

– Megerősítve. Stoessel ügynököt holtan találták a biztonsági házban – mondta Cooper.

Angel újra lehunyta a szemét, és ellazult Jackson mellett, aki egy pillanatra sem engedte el a szoros öleléséből. Szörnyű érzelmek kavarogtak a fejében. Egyik sem volt jó. Hálásnak kellene lennie Jacksonnak és a csapatnak, hogy megmentették őket, és hálás is volt, de a megkönnyebbülést háttérbe szorította a félelem, az aggodalom, a szomorúság, a fájdalom és a harag. Bármilyen negatív érzelmet is említsenek, Angel úgy érezte, mintha az az ereiben száguldana.